A mai meditáció: Isten szava kimeríthetetlen forrása az életnek

Ki képes megérteni, Uram, minden szavad minden gazdagságát? Sokkal több kerül el minket, mint amennyit megértünk. Mi olyanok vagyunk, mint a szomjasok, akik forrásból isznak. Szavad sokféle szempontot kínál, csakúgy, mint azok szemszöge, akik tanulmányozzák. Az Úr különféle szépségekkel színesítette szavát, hogy azok, akik megvizsgálják, elgondolkodhassanak azon, hogy mit szeretnek. Minden kincset elrejtett szavában, hogy mindegyikünk gazdagságot találjon abban, amit szemlél.
Szava az élet fája, amely minden oldalról áldott gyümölcsöket ad neked. Olyan, mint az a nyitott szikla a sivatagban, amely minden ember szellemi italává vált. Ettek, mondja az apostol, egy spirituális ételt, és ittak egy szellemi italt (vö. 1Kor 10: 2).
Aki megérinti e gazdagság egyikét, nem hiszi, hogy Isten szavában nincs más, azon kívül, amit talált. Inkább vegye észre, hogy ő nem tudott felfedezni téged, de egy dolgot sok más közül. Miután gazdagodott a szóval, ne higgye, hogy ez elszegényedett. Képtelen kimeríteni gazdagságát, adjon hálát a hatalmas iránt. Örülj, hogy elégedett voltál, de ne szomorkodj, hogy a szó gazdagsága felülmúl téged. Aki szomjas, szívesen iszik, de nem szomorú, mert nem tudja levezetni a forrást. Jobb, ha a forrás kielégíti szomját, mint a szomjúság, hogy kimerítse a forrást. Ha szomja csillapodik, anélkül, hogy a forrás kiszáradna, akkor ihat újra, amikor csak szüksége van rá. Ha viszont jóllakodva kiszárítja a tavaszt, akkor a győzelmed a szerencsétlenséged lenne. Adj hálát azért, amit kaptál, és ne morogj azért, ami fel nem használt. Amit elvettél vagy elvettél, az a tiéd, de ami megmaradt, az továbbra is az örökséged. Amit gyengesége miatt nem kaphatott meg azonnal, azt máskor is megkapja kitartásával. Ne legyen szemtelenség, hogy egy csapásra be akarja venni, amit többször nem lehet kivenni, és ne térjen el attól, amit egyszerre csak keveset kaphat.