A mai meditáció: Még nem képes szenvedni, és már érett a győzelemre

Karácsony napja van a szűz mennyének: kövessük az integritását. Egy vértanú karácsonyi napja ez: hozzá hasonlóan mi is áldozatunkat áldozzuk. Szent Ágnes karácsonyi napja van!
Állítólag tizenkét évesen szenvedett mártíromságot. Milyen irtózatos ez a barbárság, amely még egy ilyen gyengéd kort sem tudott megkímélni! De minden bizonnyal sokkal nagyobb volt a hit ereje, amely bizonyságot talált egy még a kezdetek kezdetén. Lehet, hogy egy ilyen apró test teret enged a kardcsapásoknak? Mégis annak, akinek látszott, hogy vasalhatatlan, elegendő ereje volt ahhoz, hogy legyőzze a vasat. A lányok, társaik, még szüleik szigorú tekintetétõl is megremegnek, és könnyekben, kis kiáltásoktól kiáltozva jönnek ki, mintha kapták volna, ki tudja, milyen sebeket. Ágnes ehelyett rettenthetetlen marad a hóhérok kezében, vérével árnyalva. Szilárdan áll a láncok súlya alatt, majd egész emberét felajánlja a hóhér kardjának, nem tudatában annak, mi a haldoklás, de készen áll a halálra. Erőszakkal az istenek oltárához húzva és az égő parazsak közé tették, Krisztushoz nyújtja a kezét, és ugyanazokon a szentségtörő oltárokon emeli a győztes Úr trófeáját. Nyakát és kezét vasbilincsbe helyezi, pedig egyetlen lánc sem tarthat ilyen vékony végtagokat.
Újfajta vértanúság! Még nem volt képes szenvedést szenvedni, mégis megérett a győzelemre. A küzdelem nehéz volt, de a korona könnyű volt. A gyengéd kor tökéletes lelkiismeretet adott. Egy új menyasszony nem megy olyan gyorsan az esküvőre, mint ez a szűz a kínzás helyére: örömteli, mozgékony, fejét nem koronákkal, hanem Krisztussal díszítik, nem virágokkal, hanem nemes erényekkel.
Mindenki sír, ő nem. A legtöbben csodálkoznak azon, hogy pazarul egy még nem élvezett életen, úgy adja, mintha teljes mértékben élvezte volna. Mindenki csodálkozott azon, hogy ő már az isteniség tanúja volt, aki a maga korában még nem lehetett önmaga döntője. Végül megbizonyosodott arról, hogy Isten iránti bizonyságát elhiszik, ő, aki még mindig nem fog hinni, és az emberek mellett tett tanúbizonyságot. Valójában ami meghaladja a természetet, a természet Szerzőjétől származik.
Milyen szörnyű fenyegetésekhez nem folyamodott a bíró, hogy megijessze, milyen édes csábításokkal győzködhesse meg, és hány kezébe vágyónak nem szólt hozzá, hogy visszavonja céljától! De a nő: «A vőlegénynek megsértése, ha egy szeretőre vár. Aki engem választott először, annak én is leszek. Hóhér, miért késlekedsz? Pusztuljon el ez a test: lehet szeretni és kívánni, de nem akarom. " Csendben állt, imádkozott, lehajtotta a fejét.
Láthattad volna, hogy a hóhér remeg, mintha elítélték volna, megrázta a hóhér jobb kezét, elsápadta annak arcát, aki félt mások veszélyétől, míg a lány nem a sajátjától. Ezért egyetlen áldozatban kettős vértanúság van, tisztaság és hit. Szűz maradt és megkapta a vértanúság pálmáját.