Medjugorje: Emmanuel nővér elmondja nekünk a látnok Vicka titkát

1993. november: VICKA TITKA
25. november 1993-i ÜZENET "Drága gyermekeim, arra hívlak benneteket, hogy most, mint még soha, készüljetek fel Jézus eljövetelére. A kis Jézus uralkodjon a szívetekben: csak akkor lesztek boldogok, ha Jézus a barátotok. nem lesz nehéz imádkoznod, áldozatot hoznod, vagy tanúságot tenni Jézus nagyságáról az életedben, mert Ő erőt és örömet ad neked ebben az időben. Imámmal és közbenjárásommal közel állok hozzátok. Szeretlek és áldalak mindnyájatokat. Köszönöm, hogy válaszolt hívásomra."

Egyik reggel megbeszéltem Vickával, hogy induljunk vele és Don Dwellóval New Yorkból az Egyesült Államokba. Don az utolsó pillanatban azt mondta nekem, halállal a szívében: - Vicka beteg, nem jön. A nővéred azt mondta, hogy menjek el nélküle... - Cooosa? - Meg voltam lepve. - De tegnap jól volt! - Tegnap este kezdődött. Ivanka P-vel meglátogattuk; le kellett feküdnie, a karja lebénult, a keze csupa kék volt és nagyon fájt. Azt mondta, hogy talán elmúlik a ma este. De ma reggel a kishúga azt mondta, hogy inkább leromlott... - Kilenc nappal később visszatérek az USA-beli körútról, amelyen a Gospa-ról tettem tanúvallomást.

Odamegyek Vickáékhoz, akit széles mosollyal az ajkán elkapok lógni. - Akkor végre meggyógyultál! Teljesen egyedül hagytál Amerikában! Mikor kezdtél jobban lenni? - Csak ma reggel! Felkeltem és minden rendben volt. Még egy zarándokcsoporttal is beszélhettem. Amint látja, minden elmúlt! - Ma reggel !? Tehát nyolc napig voltál beteg, éppen a "misszió" idején? Hogyan magyarázza el, hogy ez pontosan a küldetés során történt? - De így van! Az itteni emberek tipikus kifejezése. - A Gospának megvolt a terve: neked beszélned kellett, nekem szenvednem. Az Ő választása volt! - Nyilvánvalóan a Gospa nem konzultált azzal az 5000 pittsburghi amerikaival, akik az ellenkezőjét választották volna! - Pontosan mit kaptál? - Vickával le kell mondanod minden logikus magyarázatról... - Semmi érdekes, látod vége! Amíg vissza nem jön, az élet ilyen! Felnevet, és témát vált.

Sam, egy amerikai orvos ezután azt akarta, hogy megfelelően kezeljék, és megkért, hogy magyarázzam el a kezelési tervet; Megtettem: - Meglátogatod az egyik legjobb amerikai orvost, mindenekelőtt elvégzi a vizsgálatokat, egy ideig megfigyelés alatt tartja. Ez megmentheti az életét! Sose tudhatod…. ha valami komoly lenne. Örülnél, ha a mennybe jutnál, de szeretnénk még sokáig megtartani! - Nem tudom, majd meglátjuk... várjunk egy kicsit... - A szájában ez azt jelenti: "Felejtsd el!" Van egy ötletem: - De Vicka, az egészséged, az erősségeid a Gospáé? Ha igen, akkor neked kell eldöntened… Ha megkérdezed, mit tegyen? – Igazad van – mondja hálásan, mintha nem is gondolt volna rá. - Megkérdezem tőle. Két nappal később Vicka tájékoztat a fenti válaszról. „Nem szükséges” – mondta a Gospa... – Te jó ég! Ha maga a Gospa betesz egy küllőt a kerékbe! - Azt gondoltam. Tudomásom szerint még soha senki nem tudta megmagyarázni Vicka titkát, és még nem vagyunk elképedve.

Térjünk vissza 1983-84-be. Vicka súlyos agybetegségben szenvedett. Még mindig hallom, hogy Laurentin atya fájdalmasan kijelenti: „Meg fog halni”. Annyira fájt, hogy szinte minden nap hosszú órákra elvesztette az eszméletét. Édesanyja elszomorította, hogy látja szenvedését, ezért így szólt hozzá: - Menj, szerezz be magának egy injekciót nyugtatóval, nem maradhatsz így…! - De Vicka így válaszolt: - Anya, ha ismernéd azokat a kegyelmeket, amelyeket szenvedésem részemre és a többiekre nézve kivált, nem beszélnél így! - Hosszú Via Crucis után a Gospa azt mondta neki: „Egy ilyen napon meggyógyulsz”. Vicka két papnak írta, hogy X. nap előtt írják meg a bejelentést, ami egy héttel későbbre esett. Vicka meggyógyult. Ebből a tapasztalatból megőrizte nagyon mély tudását a szenvedés titkáról és annak gyümölcsöztetéséről.

Íme egy személyes epizód: miközben Vickát fordítottam egy francia zarándokcsoport számára, elmagyarázta: A Gospa azt mondja: "Drága gyermekeim, amikor szenvedést, betegséget vagy problémát tapasztaltok, azt gondoljátok: de azért, mert velem történt. és nem másnak!? Ne, kedves gyerekek, ne mondj ilyet! Mondd az ellenkezőjét: Uram, köszönöm az ajándékot, amit nekem adsz! Mert a szenvedés, ha felajánlják Istennek, nagy kegyelmekben részesül!" És a rettenthetetlen Vicka hozzáteszi a Gospa részéről: - Mondd azt is, Uram, ha van más ajándékod is, készen állok! - Azon a napon a zarándokok elgondolkodva távoztak, sok elmélkedésük volt...

Ami engem illet, ugyanazon az estén egy személy valami nagyon csúnyát mondott nekem, amikor a templomba mentem misére. Annyira fájt a szívem, hogy meg kellett küzdenem, hogy teljes mértékben megélhessem a misét, ahelyett, hogy a fejemben töprengtem volna. Az úrvacsora pillanatában Jézusnak ajánlottam fel szenvedésemet, és Vicka szavai jutottak eszembe, és így imádkoztam: „Uram, köszönöm az ajándékot, amit adsz! Használja ezt, hogy sok köszönetet mondjon, és ha van más ajándéka is nekem .. (elakadt a lélegzetem, hogy folytassam a mondatot) Én... én... várok még egy kicsit, hogy átadhassa nekem!!!"

Vicka titka az, hogy nem tartja számon az „IGEN”-t Isten felé.A fatimai gyermekeihez hasonlóan ő is látta a poklot, és nincs kedve meghátrálni, ha a lelkek megmentéséről van szó. Egy napon a Gospa megkérdezte: "Ki szeretné közületek feláldozni magát a bűnösökért?" és Vicka volt a legszívesebben önkénteskedni. „Csak Isten kegyelmét és erejét kérem, hogy folytathassam” – mondja. Ne keressük tovább, hogy Vicka miért közvetíti ennyire a mennyország örömét a hozzá fordulóknak! Az amerikai televíziónak adott interjújában ezt mondta: - Nem veszitek észre, hogy szenvedéseitek milyen nagy értéket képviselnek Isten szemében! Ne lázadj fel, ha jön a szenvedés, haragszol, mert nem igazán keresed Isten akaratát; ha keresel, elmúlik a harag. Csak azok lázadnak fel, akik nem hajlandók keresztet hordani.

De légy biztos abban, hogy ha Isten ad egy keresztet, akkor tudja, miért adja, és tudja, mikor veszi el. Semmi sem történik véletlenül. Megszakadt számára a fátyol, és tudja, mit beszél.