A Medjugorjében 2. december 2017-án kelt üzenet

Kedves gyermekeim,
Úgy beszélek veled, mint anyád, az igazak anyja, azoknak anyja, akik szeretik és elviselik, a szentek anyja.
Gyerekeim, te is szentek lehetsz. Ez rajtad múlik.
A szentek azok, akik mérhetetlenül szeretik a Mennyei Atyát, azok, akik mindenek felett szeretik Őt. Ezért gyermekeim mindig próbálnak tökéletesíteni.
Ha megpróbálsz jó lenni, szentek lehetsz, gondolkodás nélkül. Ha azt gondolja, hogy jó vagy, nem vagy alázatos, és a büszkeség elviszi a szentségtől.
Ebben a nyugtalan világban, tele a próbákkal, kezünket, szerelmem szerelmeseit, imádsággal és irgalommal kell kinyújtani.

Nekem, gyermekeim, rózsakerteket adsz, olyan rózsákkal, amelyeket nagyon szeretek. A rózsáim az imáid, amelyeket szívvel beszélnek, és nem csak az ajkakkal szavalták.
A rózsáim a te munkáid, imáid, hitvallásod és szereted.
Amikor a fiam kicsi volt, azt mondta, hogy a gyermekeim sokan lesznek és sok rózsa hoznak nekem. Nem értettem.
Most tudom, hogy te azok a gyermekek vagytok, akik rózsákat hoznak nekem, amikor mindenekelőtt szereted a Fiámat, amikor szíveddel imádkozol, amikor segítesz a legszegényebbeknek.
Ezek az én rózsáim. Ez a hit biztosítja, hogy minden életben szeretettel történjen, hogy az ember nem büszkén tudja, hogy mindig kész megbocsátani, soha nem ítélkezik, de mindig megérti testvéreit.
Ezért az én szerelmem apostolai imádkozzanak azokért, akik nem tudnak szeretni, azokért, akik nem szeretnek téged, azokért, akik bántottak téged, azokért, akik nem ismerték a Fiam szerelmét.
Gyerekeim, ezt én tőlem várom, mert ne feledje, hogy az imádkozás azt jelenti, hogy szeretni és megbocsátani. Köszönöm.