Istenem, te vagy mindent (Paolo Tescione írta)

Az örök dicsőség mindenható atyája, sokszor beszéltél velem, de most hozzád akarok fordulni, és azt akarom, hogy hallgassa meg a fájdalom sírását, amely most a szívemből fakad. Bűnös vagyok! Sírásaim elérték a fülüket, és összecsíptetik a bélét, hogy hatalmas irgalmasságod és megbocsátásod rám ereszkedhessen. Szent Atya, oly sokat tettél értem. Te teremtettél, anyám méhében szőttél, te tettem a csontomat, alakítottam a testem, életet adott nekem, lelket adtál, örök életet. Most a szívem úgy vándorol, mint egy szülõben lévõ nő, szenvedésem eléri. Kérlek, atyám, bocsáss meg nekem. Néztem az életem, és panaszkodtam dicsőséges trónja előtt, és mindent kértél tőled. De most, hogy mindent megadtál nekem, megértem, hogy mindent megtettem, mivel te vagy a minden. Te vagy az én Atyám, az alkotóm, te vagy a minden. Most megértem az élet valódi jelentését. Most megértem, hogy sem arany, sem ezüst, sem a vagyon nem adhatja meg azt a jót, amelyet adsz. Most megértem, hogy szeretsz, és nem hagysz el engem, és még akkor is, ha a bűn szégyentel engem borít, az ablakon vagy, mint jó Atya és én, mint egy tékozló fiú, hozzád jöttem, és várom, hogy megünnepeljétek a visszatérésemért. Apám te vagy az én minden. Te vagy a kegyelmem. Nélkül csak gyűlöletet és halált látok. A tekinteted, a szereteted egyedivé, erőssé, szerethetővé tesz engem. Szent atyám, kiáltásom elér téged.
Láttam az életemet, és rájöttem, hogy méltó vagyok a legszigorúbb büntetésekre, de a tekintetem feléd, óriási irgalmad felé irányul. Most tedd fel Atyád a karjaidat. Szent atya A mellkasodra akarom támasztani a fejem. Szeretném érezni egy apa melegségét, aki szeret és megbocsát a fájdalmamnak. Hallani akarom, hogy a hangod a nevemet suttogja. Szeretném a simogatásodat, a csókodat. Mikor e világ utcáin jártam, hallgattam a hangodra, hogy "hol vagy" ugyanazokat a szavakat mondtad Ádámnak, miután megette a gyümölcsöt, és engedelmeskedett a teremtésnek. Szívből kiabáltad nekem, hogy "hol vagy". Atya A mélységben vagyok, a gonoszságba ömlöttem. Atyám, emeld rám a tekintetedet, és fogadj dicsőséges királyságodba. Te vagy a mindenem. Te vagy minden, ami nekem elég. Te vagy az egyetlen, amire szükségem van. Minden más semmi és semmi a dicsőséges és szent neved előtt. Nekem semmi nem volt, csak nálad voltál, és most, hogy mindenem megvan és elveszítettelek, a semmi mélységében, a semmi mélységében érzem magam. Szentatya hagyta, hogy érezzem melegségét, szeretetét. Rád bízom azokat az embereket, akiket szeretek. Szeresd őket is, ahogy engem is szerettél. Most nekem jön a megbocsátásod. Úgy érzem, végtelen szerelem támad. Tudom, hogy kegyelmed velem van, és szeretsz. Köszönöm a megbocsátást. Mondhatom és tanúsíthatom, hogy még ha nem is láttalak, ismerlek. Mielőtt hallomásból ismertem volna meg, most ismerlek, mert kinyilatkoztattad magad. Istenem és mindenem.