Soha ne hagyja, hogy kétségbeesés, csalódás vagy fájdalom vezessen döntéseit

Tamás, akit Didymusnak hívtak, a tizenkettő egyike, nem volt velük, amikor Jézus eljött. Aztán a többi tanítvány azt mondta neki: "Láttuk az Urat". De Thomas azt mondta nekik: "Hacsak nem látom a kezében a körömnyomot, és az ujjamat a körömnyomokba nem teszem, és a kezét az oldalához teszem, nem hiszem el." János 20: 24-25

Könnyű kritikusnak tekinteni Szent Tamást a fenti nyilatkozatában tükröző bizalomhiány miatt. De mielőtt megengeded magadnak, hogy rosszul gondolj róla, gondolj arra, hogyan válaszoltál volna. Ez egy nehéz feladat, mivel egyértelműen tudjuk a történet végét. Tudjuk, hogy Jézus feltámadt a halálból, és hogy Thomas végül hitt, és kiáltotta: "Uram és Istenem!" De próbáld meg magad az ő helyzetébe állítani.

Először Thomas valószínűleg részben rendkívüli szomorúság és kétségbeesés miatt kételkedett. Azt remélte, hogy Jézus a Messiás, életének utolsó három évét annak szentelte, hogy őt kövesse, és most Jézus meghalt ... így gondolta. Ez egy fontos pont, mert nagyon gyakran az életben, amikor nehézségekkel, csalódásokkal vagy fájdalmas helyzetekkel találkozunk, a hitünket tesztelik. Kísértésünk van arra, hogy engedjük, hogy a kétségbeesés kétségbe vonjon minket, és amikor ez megtörténik, akkor döntéseinket inkább a fájdalmunk, mint a hitünk alapján vesszük alapul.

Másodszor, Thomasnak arra is felszólították, hogy tagadja meg a fizikai valóságot, amelynek saját szemével tanúja volt, és hogy földi szempontból higgyen valami teljesen "lehetetlent". Az emberek csak nem támadnak fel a halálból! Ez egyszerűen nem történik meg, legalábbis csak földi szempontból. És bár Tamás korábban látta Jézust ilyen csodákat végrehajtani, nagy hit kellett ahhoz, hogy higgyünk anélkül, hogy saját szemünkkel látnánk. Így a kétségbeesés és a látszólagos képtelenség Thomas hitének középpontjába került és kioltotta azt.

Gondoljon vissza két leckére, amelyet ebből a részből vonhatunk le: 1) Soha ne hagyja, hogy kétségbeesés, csalódás vagy fájdalom vezessen döntéseit vagy hiedelmeit az életben. Soha nem vagyok jó útmutató. 2) Ne kételkedj Isten hatalmában abban, hogy bármit megtehessen, amit választott. Ebben az esetben Isten úgy döntött, hogy feltámad a halálból, és megtette. Az életünkben Isten bármit megtehet, amit akar. Hisznünk kell benne, és tudnunk kell, hogy amit hitünkben felfed nekünk, akkor történik, ha nem bízunk benne gondoskodó gondoskodásban.

Uram, hiszek. Segíts a hitetlenségemen. Amikor megkísértem, hogy engedjek a kétségbeesésnek, vagy kétségbe vonjam mindenható hatalmadat az élet minden dolgában, segítsen abban, hogy hozzád forduljak és teljes szívemből bízzak benned. Kiálthatom Szent Tamással: "Uram és Istenem", és akkor is meg tudom csinálni, ha csak azzal a hittel látom, amelyet a lelkembe adsz. Jézus, hiszek benned.