Az Om az Abszolút hindu szimbóluma

A cél, amelyet az összes Véda deklarál, amelyre minden megszorítás rámutat, és amelyre az emberek vágynak, amikor a kontinens életét vezetik ... az Om. Ez az Om szótag valóban Brahman. Aki ismeri ezt a szótagot, mindent megkap, amit akar. Ez a legjobb támogatás; ez a maximális támogatás. Aki tudja, hogy ezt a támogatást imádják Brahma világában.

• Katha Upanishad I.

Az "Om" vagy "Aum" szótag alapvető fontosságú a hinduizmusban. Ez a szimbólum egy szent szótag, amely Brahmant, a hinduizmus személytelen Abszolútját ábrázolja: mindenható, mindenütt jelen lévő és minden nyilvánvaló lét forrása. Brahman önmagában érthetetlen, ezért valamiféle szimbólum elengedhetetlen ahhoz, hogy a megismerhetetlent konceptualizáljuk. Az Om tehát Isten megnyilvánulatlan (nirguna) és megnyilvánuló (saguna) vonatkozásait egyaránt képviseli, ezért pránavának hívják, ami azt jelenti, hogy áthatja az életet és áthalad a pránánkon vagy a lélegzetünkön.

Om a hindu mindennapi életben
Bár az Om a hindu hit mélyebb fogalmait szimbolizálja, a hinduizmus legtöbb követője mindennapi használatban van. Sok hindu úgy kezdi a napját, bármilyen munkáját vagy útját, hogy Om-t mond. A szent szimbólum gyakran megtalálható a levelek elején, a vizsgadolgozatok elején stb. Sok hindu a lelki tökéletesség kifejezéseként medálként viseli az Om jegyét. Ez a szimbólum minden hindu templomban és a családi szentélyekben ilyen vagy olyan formában szerepel.

Érdekes, hogy egy újszülött babát ezzel a szent jellel avatnak a világra. Születése után a csecsemőt rituálisan megtisztítják, és az Om szent szótagot mézzel írják a nyelvre. Ezért a születés pillanatától kezdve vezetik be az Om szótagot egy hindu életébe, és ez mindig a kegyesség jelképeként marad életében. Az Om a testművészetben és a kortárs tetoválásokban is használt népszerű szimbólum.

Az örök szótag
A Mandukya Upanishad szerint:

Om az egyetlen örök szótag, amelynek csak a fejlődése létezik. A múlt, a jelen és a jövő mind benne van ebben az egyetlen hangban, és benne rejlik mindaz, ami a három időformán túl létezik.

Om zenéje
A hinduk számára Om nem éppen egy szó, sokkal inkább egy intonáció. A zene hasonlóan meghaladja az életkor, a faj, a kultúra és még a fajok korlátjait is. Három szanszkrit betűből áll, aa, au és ma, amelyek együttvéve "Aum" vagy "Om" hangot adnak. A hinduk számára úgy gondolják, hogy ez a világ alapvető hangja, és magában foglalja az összes többi hangot. Önmagában mantra vagy ima, és helyes intonációval megismételve visszhangozhat az egész testben, így a hang az ember lényének középpontjába, az atmanba vagy a lélekbe jut.

Ebben az egyszerű, ámde mélyen filozófiai hangzásban harmónia, béke és boldogság rejlik. A Bhagavad Gita szerint az Om szent szótag, a betűk legfelsőbb kombinációjának rezgésével, miközben az Istenség Legfelsőbb Személyiségét szemléli és testét elhagyja, a hívő minden bizonnyal eljut a "hontalan" örökkévalóság legmagasabb állapotába.

Az Om ereje paradox és kettős. Egyrészt az elmét a közvetlen közelébe vetíti egy elvont és kifejezhetetlen metafizikai állapot felé. Másrészt azonban az abszolútumot kézzelfoghatóbb és teljesebb szintre emeli. Ez magában foglalja az összes lehetőséget és lehetőséget; ez minden, ami volt, van vagy még mindig lennie kell.

Om a gyakorlatban
Amikor meditáció közben Om-ot énekeljük, létrehozunk magunkban egy rezgést, amely összhangban áll a kozmikus rezgéssel, és elkezdünk egyetemesen gondolkodni. Az egyes dalok közötti pillanatnyi csend kézzelfoghatóvá válik. Az elme addig mozog a hang és a csend ellentéte között, amíg a hang megszűnik létezni. Az ezt követő csendben még Om gondolata is kialszik, és már nincs is a tiszta tudatosság megszakítását végző gondolat.

Ez az a transzállapot, amelyben az elme és az értelem túllép, amikor az egyén beolvad a Végtelen Énbe az abszolút megvalósítás jámbor pillanatában. Ez egy olyan időszak, amikor a kisszerű világi ügyek elvesznek az egyetemes vágyában és tapasztalatában. Ilyen Om mérhetetlen ereje.