Ferenc pápa: figyelembe véve a kis dolgokat

FRANCESCO PÁPA

REGGELI MEDITÁCIÓ A KÁPOLBAN
DOMUS SANCTAE MARTHAE

Vegye figyelembe az apróságokat

14. december 2017., csütörtök

(feladó: L'Osservatore Romano, napi kiadás, CLVII. évf., n.287, 15.)

Csakúgy, mint egy anya és egy apa, aki gyengéden kisállatnévvel nevezi magát, Isten ott van, hogy altatódalt énekeljen az embernek, esetleg egy gyermek hangját használja, hogy megbizonyosodjon arról, hogy megértik, és nem fél attól, hogy „nevetségessé” teszi magát. . », mert szerelmének titka «a kicsinyé váló nagy». Az apaságról szóló tanúságtételt – egy Istenről, aki arra kéri, hogy mindenki mutassa meg neki a sebeit, hogy begyógyítsa azokat, akárcsak egy apa a fiával – Ferenc pápa a december 14-én, csütörtökön Santa Martában celebrált misén indította újra.

Az első olvasatból vett támpontot, amelyet „Izajás próféta Izráel vigasztalásának könyvéből” (41, 13-20) vett át, a pápa azonnal rámutatott, hogyan húzza alá „Istenünk egy tulajdonságát, azt a tulajdonságot, amely az ő helyes meghatározása: a gyengédség». Végül is hozzátette: „ezt mondtuk” a 144. zsoltárban is: „Gyengédsége minden teremtményre kiterjed”.

„Ézsaiásnak ez a szakasza – magyarázta – Isten bemutatásával kezdődik: »Én vagyok az Úr, a te Istened, aki jobb kezednél tartok, és azt mondom neked: ne félj, én megsegítelek«. De "az egyik első dolog, ami megdöbben ebben a szövegben", az az, ahogy Isten "mondja neked": "Ne félj, Jákób kis férge, Izrael lárvája". Lényegében a pápa azt mondta: Isten „úgy beszél a gyermekhez, mint az apa”. Sőt – mutatott rá – „amikor az apa beszélni akar a gyerekkel, lehalkítja a hangját, és igyekszik jobban is hasonlítani a gyerekéhez”. Sőt, "amikor az apa a gyerekkel beszél, úgy tűnik, bolondot csinál magából, mert gyermeket csinál magából: ez pedig gyengédség".

Ezért a pápa így folytatta: „Isten így beszél hozzánk, így simogat meg minket: „Ne félj, kis kukac, lárva, kicsi”. Olyannyira, hogy „úgy látszik, a mi Istenünk altatódalt akar énekelni”. És – biztosította – „a mi Istenünk képes erre, az ő gyengédsége ilyen: apa és anya”.

Hiszen Ferenc megerősítette: „sokszor mondta: „Ha egy anya elfelejti a gyermekét, én sem felejtelek el téged”. A saját belébe visz minket." Ezért "az Isten az, aki ezzel a párbeszéddel kicsinyíti magát, hogy megértse, bízzunk benne, és Pál bátorságával elmondhatjuk neki, aki megváltoztatja a szót, és azt mondja: "Papa, abbà, papa". Ez pedig Isten gyengédsége».

A pápa magyarázata szerint "az egyik legnagyobb titokkal állunk szemben, ez az egyik legszebb dolog: Istenünkben van ez a gyengédség, amely közelebb visz, és ezzel a gyengédséggel megment". Persze – folytatta – „néha megbüntet, de megsimogat”. Ez mindig „Isten gyengédsége”. És „ő a nagy: „Ne félj, segítségedre jövök, megváltód Izrael szentje”. Tehát "a nagy Isten az, aki kicsinyíti magát, és kicsinységében soha nem szűnik meg nagynak lenni, és ebben a dialektikában a nagy kicsi: ott van Isten gyengédsége, a nagy, aki kicsinyíti magát, és a kicsi, aki nagy" .

„A karácsony segít megérteni ezt: a kis Isten abban a jászolban van” – ismételte meg Ferenc bizalmasan: „A Somma első részében egy mondat jut eszembe Szent Tamástól. Meg akarja magyarázni ezt: „Mi az isteni? mi a legistenibb dolog?" azt mondja: Non coerceri a maximo contineri tamen a minimo divinum est». Vagyis: az isteni az, ha eszméi vannak, amelyeket még a legnagyobb sem korlátoz, hanem az élet legkisebb dolgaiban is benne rejlő és megélt ideálok. Lényegében – fejtette ki a pápa – felhívásról van szó, „hogy ne ijedjünk meg a nagy dolgoktól, hanem vegyük figyelembe a kis dolgokat: ez isteni, a kettő együtt”. A jezsuiták pedig jól ismerik ezt a kifejezést, mert „Szent Ignác egyik síremlékének elkészítésére, valamint Szent Ignác erejének és gyengédségének leírására készült”.

„A nagy Isten az, akinek mindenhez van ereje – mondta ismét a pápa az Ézsaiás-részletre hivatkozva –, de ő visszahúzódik, hogy közel kerüljön hozzánk, és ott segít, megígér nekünk dolgokat: „Íme, én alkotlak mint egy cséplőgép; csépelsz, mindent csépelsz. Örülni fogsz az Úrban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. Ezek a „minden ígéret, amelyek segítenek bennünket előrehaladni: „Izráel Ura nem hagy el téged. Én veletek vagyok"".

– De milyen szép – kiáltott fel Ferenc –, Isten gyengédségén elmélkedni! Amikor csak a nagy Istenben akarunk gondolkodni, de elfelejtjük a megtestesülés titkát, Isten köztünk lévő leereszkedését, találkozzunk: az Istennel, aki nemcsak apa, hanem apa is."

Ezzel kapcsolatban a pápa néhány gondolatmenetet javasolt a lelkiismeret vizsgálatához: „Képes vagyok-e így beszélni az Úrral, vagy félek? Mindenki válaszol. De valaki mondhatja, kérdezheti: de hol van Isten gyengédségének teológiai helye? Hol található Isten gyengédsége? Melyik az a hely, ahol a legjobban megnyilvánul Isten gyengédsége?». A válasz – mutatott rá Ferenc – „a seb: az én sebeim, a ti sebetek, amikor az én sebem találkozik az ő sebével. Sebeikből meggyógyultunk."

„Szeretnék arra gondolni – mondta bizalmasan a pápa az irgalmas szamaritánus példázatának tartalmát ajánlva –, hogy mi történt azzal a szegény emberrel, aki rablók kezére került Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton, mi történt, amikor magához tért. és az ágyon fekszik. Minden bizonnyal megkérdezte a kórházast: „Mi történt?”, szegény azt mondta: „Megverték, elvesztetted az eszméletét” – „De miért vagyok itt?” – Mert jött egy, aki megtisztította a sebeit. Meggyógyított, idehozott, kifizette a nyugdíját, és azt mondta, hogy visszajön rendezni, ha van még mit fizetni.

Pontosan „ez Isten gyengédségének teológiai helye: a mi sebeink” – erősítette meg a pápa, és ezért „mit kér tőlünk az Úr? „De menj, gyerünk, gyerünk: mutasd meg a sebedet, hadd lássam a sebeidet. Meg akarom érinteni őket, meg akarom gyógyítani őket." És "ott van, amikor sebünk találkozik az Úr sebével, amely üdvösségünk ára, ott van Isten gyengédsége".

Befejezésül Ferenc azt javasolta, hogy gondoljuk át mindezt «ma, nappal, és próbáljuk meghallgatni ezt a meghívást az Úrtól: Gyerünk, gyerünk, mutasd meg sebeidet. Meg akarom gyógyítani őket."

Forrás: w2.vatican.va