Gondolj bele: ne félj Istentől

"Gondoljon Istenre kedvesen, igazságosan, legyen jó véleménye róla ... Nem szabad elhinni, hogy nehezen megbocsát ... Az Úr szeretetének első dolga az, hogy higgye őt szeretetre méltónak ... Hányan gondolják azt a szíved mélyén, hogy te vagy könnyen megértheti Istennel? ..

- Sokan azt gondolják, hogy elérhetetlen, megható, könnyen undorodik és megsértődik. Mégis, ez a félelem nagy fájdalmat okoz neki ... Apánk talán azt akarja látni, hogy szégyenkezünk és remegünk a jelenlétében? Sokkal kevésbé a mennyei Atya ... Egy anya soha nem volt annyira vak teremtményének hibáival szemben, mint az Úr a kudarcaink előtt ...

"Isten végtelenül készebb az együttérzésre és a segítségnyújtásra, mint a büntetésre és a hibáztatásra ... Nem vétkezhetsz az Istenbe vetett túlzott bizalommal: ezért ne félj túlságosan teljesen elhagyni magad az ő szereteténél ... Ha nehéznek és megközelíthetetlennek képzeled őt, félsz tőle, nem fogod szeretni ...

"A korábbi bűnök, amelyeket egyszer már utáltak, már nem jelentenek akadályt köztünk és Isten között ... Abszolút hamis azt gondolni, hogy haragot tart a múlttal szemben ... Mindent megbocsát és bármennyire is késett, mielőtt szolgálatába állt volna ... Isten segít egy egész múlt orvoslásában ... ”. (A PD Considine gondolataiból)

- Mire lenne jó, testvéreim, ha valaki azt mondaná, hogy van hite, de nincsenek meg a művei? Megmentheti-e egy ilyen hit? Ha egy testvért mezítelenül találnak, és nincs napi táplálékuk, és egyikőtök azt mondta nekik: "Menjetek békével, melegítsetek be és töltsétek meg magatokat", de nem adnátok nekik a testhez szükségeset, mi haszna lenne ennek? Tehát a hit, ha nincsenek cselekedetei, önmagában is halott ... Látja tehát, hogy az embert miért igazítják meg a cselekedetek, és nem csak a hit ... Mivel a test szellem nélkül halott, a hit is művek nélkül halott "
(St. James, 2,14-26).