Miért kerülik a buddhisták a ragaszkodást?

A nem ragaszkodás elve kulcsa a buddhizmus megértésének és gyakorlásának, de hasonlóan a vallási filozófia sokféle fogalmához, ez megzavarhatja, sőt elriaszthatja az újonnan érkezőket.

Egy ilyen reakció gyakori az emberek körében, különösen Nyugaton, amikor elkezdik felfedezni a buddhizmust. Ha ez a filozófia állítólag az örömről szól, gondolkodnak azon, miért tart olyan sokáig elmondani, hogy az élet szenvedéssel teli (dukkha), hogy a ragaszkodás hiánya célja és az üresség felismerése (shunyata) egy lépés a megvilágosodás felé?

A buddhizmus valóban az öröm filozófiája. Az újonnan érkezők körüli zavar egyik oka az, hogy a buddhista fogalmak a szanszkrit nyelven származnak, amelynek szavait nem mindig könnyű angolra lefordítani. Egy másik az a tény, hogy a nyugati személyes referenciakeret nagyon, nagyon különbözik a keleti kultúrákétól.

Kulcsfontosságú elvitel: a nem ragaszkodás elve a buddhizmusban
A négy nemes igazság képezi a buddhizmus alapját. A Buddha átadta őket a nirvánának, az öröm állandó állapotának útjához.
Noha a nemes igazságok azt állítják, hogy az élet szenved, és a szenvedés egyik oka a kötődés, ezek a szavak nem az eredeti szanszkrit kifejezések pontos fordításai.
A dukkha szót inkább "elégedetlenségnek" fordítanák, mint szenvedésre.
Nincs pontos fordítás az upadana szónak, amelyet csatolásnak hívnak. A koncepció hangsúlyozza, hogy a dolgokhoz való ragaszkodás vágya problematikus, nem pedig hogy el kell adnia mindazt, amit szeretett.
Az illúzió és a tudatlanság feladása, amely táplálja a kötődés szükségességét, segíthet a szenvedés megszüntetésében. Ezt a nemes nyolcszoros út útján érjük el.
A nem kötődés fogalmának megértéséhez meg kell értenie annak helyét a buddhista filozófia és gyakorlat általános struktúrájában. A buddhizmus alapvető feltételeit négy nemes igazságnak nevezik.

A buddhizmus alapjai
Az első nemes igazság: az élet "szenved"

A Buddha azt tanította, hogy az élet olyan, amilyennek ma tudunk, tele van szenvedéssel, az angol fordítás legközelebb a dukkha szóhoz. Ennek a szónak számos konnotációja van, ideértve az "elégedetlenséget", amely talán még a "szenvedés" még jobb fordítása. Azt mondani, hogy az élet szenved a buddhista értelemben, azt jelenti, hogy bárhová is megyünk, egy homályos érzés követi, hogy a dolgok nem teljesen kielégítőek, és nem is rendben vannak. Ennek az elégedetlenségnek a felismerése az, amit a buddhisták az első nemes igazságnak hívnak.

Lehetséges azonban ennek a szenvedésnek vagy elégedetlenségnek az oka, és három forrásból származik. Először is elégedetlennek vagyunk, mert nem igazán értjük a dolgok valódi természetét. Ezt a zavart (avidya) leggyakrabban tudatlanságnak fordítják, és fő jellemzője az, hogy nem vagyunk tisztában a dolgok összekapcsolhatóságával. Képzelje el például, hogy van egy „én” vagy „én”, amely függetlenül és minden egyéb jelenségtől elkülönülten létezik. Ez valószínűleg a buddhizmus által azonosított központi félreértés, amely felelős a szenvedés következő két okáért.

A második nemes igazság: itt vannak a mi szenvedésünk okai
A világ elkülönültségével kapcsolatos félreértésre adott reakciónk ragaszkodáshoz / ragaszkodáshoz vagy ellenszenvhez / gyűlölethez vezet. Fontos tudni, hogy az első fogalom, az upadana szanszkrit szónak nincs pontos angol fordítása; szó szerinti jelentése "éghető", bár gyakran fordul a "ragaszkodás" jelentéséhez. Hasonlóképpen a szanszkrit idegesség / gyűlölet, devesha szónak sincs angol fordítása. E három problémát - tudatlanság, ragaszkodás / ragaszkodás és idegenkedés - együttesen Három mérgezőnek hívják, és elismerésük a második nemes igazságot jelenti.

A harmadik nemes igazság: vége lehet a szenvedésnek
A Buddha azt is tanította, hogy lehetséges nem szenvedni. Ez alapvető fontosságú a buddhizmus örömteli optimizmusában: annak felismerése, hogy lehetséges a dukkha megszüntetése. Ezt úgy érik el, hogy feladják az illúziót és a tudatlanságot, amelyek táplálják a kötődést / kötődést, és az ellenszenvnek / gyűlöletnek, amelyek az életet ilyen kielégíthetetlenné teszik. Ennek a szenvedésnek a megszüntetése szinte mindenki számára ismert név: nirvana.

A negyedik nemes igazság: itt van az út a szenvedés befejezéséhez
Végül a Buddha gyakorlati szabályokat és módszereket tanított a tudatlanság / ragaszkodás / idegenkedés (dukkha) állapotból az öröm / elégedettség állandó állapotához (nirvana) való áttéréshez. A módszerek között szerepel a híres Nyolcszoros út, egy sor gyakorlati életviteli javaslat, amelynek célja a gyakorlók mozgása a nirvána felé vezető úton.

A függetlenség elve
A mellékhelyzet hiánya tehát valóban ellenszere a második nemes igazságban leírt kapcsolódási / csatlakozási problémának. Ha a ragaszkodás / ragaszkodás feltétele annak, hogy az élet nem kielégítő, akkor logikus, hogy a ragaszkodás elmaradása olyan körülmény, amely elősegíti az élet kielégítését, a nirvana feltétele.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a buddhista tanács nem az, hogy elváljon az emberektől az életben vagy a tapasztalatokban, hanem hogy egyszerűen felismerje az elején rejlő kötődés hiányát. Ez meglehetősen kulcsfontosságú különbség a buddhista és más vallási filozófiák között. Miközben más vallások kemény munkával és aktív megtagadással próbálnak elérni egy bizonyos kegyelemállapotot, a buddhizmus azt tanítja, hogy mi természetesen örömteliek vagyunk, és pusztán arról szól, hogy feladjuk és feladjuk a rossz szokásainkat és előítéleteinket, hogy megismerjük az alapvető elemeket. A mindannyiunkban belüli buddzság.

Amikor elutasítjuk az „én” létezésének illúzióját, amely külön-külön és másoktól és jelenségektől függetlenül létezik, hirtelen felismerjük, hogy nincs szükség különválasztásra, mert mindig is összeköttetésben állunk mindennel.

John Daido Loori zen tanár azt mondja, hogy a ragaszkodás hiányát minden egységként kell értelmezni:

„[A] a buddhista nézet szerint a kötődés hiánya pontosan ellentétes az elválasztással. A ragaszkodáshoz két dolgra van szükség: a dologra, amelyhez ragaszkodsz, és az a személy, aki támad. Másrészről a kötődés hiányában egység létezik. Van egység, mert nincs semmi, amit ragaszkodjunk. Ha egyesültél az egész világegyetemmel, akkor semmi nincs benned, tehát a ragaszkodás fogalma abszurd lesz. Ki mire ragaszkodik? "
A ragaszkodás nélküli élés azt jelenti, hogy felismerjük, hogy soha nem volt helye, akinek ragaszkodni vagy ragaszkodniuk kellene. Azok számára, akik ezt valóban felismerik, az valóban örömteli állapot.