Miért imádják a keresztények vasárnap?
Sok keresztény és nem keresztény azon tűnődött, miért és mikor döntöttek úgy, hogy a vasárnapot Krisztusnak tartják fenn, nem pedig szombatnak vagy a hét hetedik napjának. Végül is a bibliai időkben a zsidó szokás a szombat napjának megtartása volt és ma is. Meglátjuk, hogy a keresztény egyházak többsége miért nem tartja be a szombatot, és megpróbálunk válaszolni a "Miért imádják a keresztények vasárnapot?" Kérdésre.
Szombat imádás
Az Apostolok cselekedeteinek könyvében számos utalás található az ókeresztény egyház és a szombat (szombat) találkozásáról, hogy imádkozzanak és tanulmányozzák a szentírásokat. Íme néhány példa:
ApCsel 13: 13-14
Paolo és társai ... Szombaton jártak a zsinagógába szolgálatra.
(NLT)
ApCsel 16:13
Szombaton elmegyünk egy kicsit a városból egy folyópartra, ahol azt hittük, hogy az emberek találkoznak imádkozni ...
(NLT)
ApCsel 17: 2
Mint Pál szokása, elment a zsinagógába, és három szombat után egymás után a szentírásokat felhasználta az emberekkel való érvelésre.
(NLT)
Vasárnapi istentisztelet
Néhány keresztény azonban úgy véli, hogy a korai egyház vasárnap kezdte meg ülését, miután Krisztus feltámadt a halálból, az Úr feltámadásának tiszteletére, amelyre vasárnap vagy a hét elsõ napján került sor. Ebben a versben Pál azt utasítja az egyházaknak, hogy a hét első napján (vasárnap) üljenek össze:
1Korinthus 16: 1-2
Most az Isten népének összejövetelén: tedd, amit mondtam a Galátia egyházaival. Minden hét első napján mindegyiknek a jövedelmének megfelelően különítsen el egy pénzösszeget, megtakarítva azt, hogy érkezésem során nekem nekem kell pénzt fizetniük.
(NIV)
És amikor Pál találkozott a troa hívõkkel, hogy imádják és ünnepeljék az áldozatot, a hét elsõ napján összegyûltek:
ApCsel 20: 7
A hét első napján összejöttünk a kenyér töréséért. Paul beszélt az emberekkel, és mivel másnap el akarta távozni, éjfélig folytatta a beszélgetést.
(NIV)
Míg egyesek úgy vélik, hogy a szombatról vasárnapra való áttérés közvetlenül a feltámadás után kezdődött, mások a változást a történelem során fokozatosan haladnak.
Ma sok keresztény hagyomány szerint a vasárnap a keresztény szombat napja. Ezt a fogalmat olyan versekre alapozzák, mint a Márk 2: 27–28 és a Lukács 6: 5, amelyekben Jézus azt állítja, hogy „a szombat ura is”, ami azt jelenti, hogy hatalma van arra, hogy megváltoztassa a szombatot egy másik napra. A keresztény csoportok, akik betartják a vasárnapi szombatot, úgy érzik, hogy az Úr parancsa nem a hetedik napra volt jellemző, hanem hét hétköznapok egy napjára. Ha megváltoztatják a szombatot vasárnapra (amit sokan "az Úr napjának" neveznek), vagy arra a napra, amikor az Úr feltámad, úgy érzik, hogy ez szimbolikusan képviseli Krisztus Messiásként való elfogadását, valamint a zsidók által mindvégig növekvő áldását és megváltását. a világ .
Más hagyományok, mint például a hetednapi adventisták, továbbra is szombaton tartják be a szombatot. Mivel a szombat tiszteletben tartása az eredeti tíz Isten által adott parancsolat része volt, úgy gondolják, hogy ez egy állandó és kötelező parancs, amelyet nem szabad megváltoztatni.
Érdekes módon az ApCsel 2:46 elmondja, hogy a jeruzsálemi egyház kezdettől fogva naponta találkozott a templomi udvarban, és azért találkozott, hogy kenyeret törjön magánházakban.
Tehát talán jobb kérdés lehet: A keresztényeknek kötelességük-e megtartani egy kijelölt szombati napot? Úgy gondolom, hogy az Újszövetségben világos választ kapunk erre a kérdésre. Vessünk egy pillantást arra, amit a Biblia mond.
Személyes szabadság
Ezek a versek a Róma 14-ben azt sugallják, hogy van személyes szabadság a szent napok megtartása tekintetében:
Róma 14: 5-6
Hasonlóan, egyesek úgy vélik, hogy az egyik nap szüresebb, mint a másik, míg mások szerint minden nap ugyanaz. Mindenkinek teljes mértékben meg kell győződnie arról, hogy az Ön által választott nap bármely nap elfogadható. Azok, akik egy különleges napon imádják az Urat, az tisztelik őt. Azok, akik bármilyen ételt fogyasztanak, az Úr tiszteletére teszik, mert étkezés előtt hálát adnak Istennek. És azok, akik megtagadják bizonyos ételek fogyasztását, azt is szeretnék kedvelni az Úrnak, és megköszönni Istennek.
(NLT)
A 2. Kolosziánusban a keresztényeknek felszólításuk van arra, hogy ne ítéljék meg, és ne engedjék meg, hogy bárki is legyen a bíró a szombat napjain:
Colossians 2: 16-17
Ezért ne engedje, hogy bárki is megítéljen annak alapján, hogy mit eszik vagy iszik, vagy egy vallási ünnep, újhold ünnepe vagy szombat napja kapcsán. Ezek az eljövendő dolgok árnyéka; a valóság azonban Krisztusban található meg.
(NIV)
Pál pedig a Galata levél 4-ben aggódik amiatt, hogy a keresztények rabszolgaként térnek vissza a "különleges" napok törvényszerű megünneplésére:
Galátusok 4: 8-10
Tehát most, hogy ismeritek Istent (vagy kell mondanom, hogy most, hogy Isten ismer téged), miért akarsz visszatérni és újra rabszolgává válni ennek a világnak a gyenge és haszontalan szellemi alapelveihez? Bizonyos napok vagy hónapok, évszakok vagy évek megfigyelésével próbál szerezni Isten iránti szeretetét.
(NLT)
Ezekre a versekre támaszkodva úgy látom, hogy ez a szombati kérdés hasonló a tizedhez. Krisztus követőiként már nincs jogi kötelezettségünk, mivel a törvény követelményei Jézus Krisztusban teljesültek. Minden, ami nálunk van és minden nap élünk, az Úré. Legalábbis, és amennyire képesek vagyunk rá, boldogan adjuk Istennek jövedelmünk első tizedét, vagy egy tizedet, mert tudjuk, hogy minden, ami nálunk van, hozzá tartozik. És nem bármilyen kényszerített kötelezettségre, hanem örömmel, készségesen, hetente szánunk egy napot Isten tiszteletére, mert minden nap valóban az övé!
Végül, amint a Róma 14 tanítja, „teljesen meg kell győződnünk arról, hogy bármelyik napot választjuk, az a megfelelő nap, amelyet az istentisztelet napjának tarthatunk. És ahogy a Kolossé 2 figyelmeztet, nem szabad ítélkeznünk, és senkinek sem szabad megítélnünk a választásunkról.