Szent Ágoston imádsága Istennek

„Kérdezzék a föld, a tenger, a ritka levegő és mindenütt kiterjedt szépségét; kérdőjelezd meg az ég szépségét ... kérdőjelezd meg ezeket a valóságokat. Mindenki válaszolni fog Önre: nézzen ránk és nézze meg, milyen szépek vagyunk. Szépségük olyan, mint a dicsérő himnuszuk [„confessio”]. Ezek a gyönyörű, de mégis változó lények ki tette őket, ha nem olyanná, aki megváltoztathatatlanul gyönyörű ["Pulcher"]?

Nagy vagy, Uram, és méltó a dicséretre; nagy az erényed és a kiszámíthatatlan bölcsességed. És az ember meg akar dicsérni téged, alkotásod részecskéjét, amely halandó sorsát hordozza, amely bűnének bizonyítékát és annak bizonyítékát hordozza magában, hogy ellenállsz a büszkéknek. Az ember azonban, a teremtésed részecskéje, meg akar dicsérni. Te ösztönözöd őt arra, hogy gyönyörködjön dicséretedben, mert neked készítettél minket, és a szívünk nem nyugszik, amíg benned nem nyugszik.