János Pál imája a gyermek Jézushoz

II. János Pálalkalmából karácsonyi szentmise 2003-ban, tiszteletére mondott imát Kis Jézus Éjfélkor.

Szeretnénk elmerülni ezekben a szavakban, hogy megadjuk a testi-lelki gyógyulás reményét, megtörjük és feloldjuk az életetekben jelen pillanatban jelen lévő nehézségeket, betegségeket, fájdalmakat, Isten a legfőbb gyógyító.

„Kegyelem, irgalom és békesség az Atyaistentől és Jézus Krisztustól, az Atya Fiától, velünk lesz igazságban és szeretetben” (2Jn 1,3).

A tökéletes hely ennek az imanak a elmondására a kis Jézus bölcsője előtt van, amelyet valószínűleg már felállítottak az egyházatokban. Ezt az imát azonban más helyeken is elmondhatja, ahol szeretne:

– Ó, gyermek, aki jászolt kívánt volna a bölcsődnek; Ó, a világegyetem Teremtője, aki megfosztottad magad az isteni dicsőségtől; Ó, Megváltó, aki sebezhető testedet áldozatul ajánlottad fel az emberiség üdvéért!

Születésed pompája világítsa meg a világ éjszakáját. Szeretetüzeneted ereje akadályozza meg a gonosz nagyszerű csapdáit. Életed ajándéka talán arra késztet bennünket, hogy egyre tisztábban megértsük minden emberi lény életének értékét.

Túl sok vér van még mindig a földön! Túl sok erőszak és túl sok konfliktus zavarja meg a nemzetek békés együttélését!

Azért jöttél, hogy békét hozz nekünk. Te vagy a mi békénk! Egyedül te tehetsz belőlünk „megtisztított népet”, amely mindörökké hozzád tartozik, „jóra buzgó néppé” (Tit 2,14).

Mert gyermek született nekünk, gyermek adatott nekünk! Milyen kifürkészhetetlen rejtély rejlik ennek a Gyermeknek az alázatában! Szeretnénk megérinteni; szeretnénk megölelni.

Te, Mária, aki őrködsz mindenható Fiad felett, add nekünk szemed, hogy hittel szemlélhessünk felette; add nekünk a szíved, hogy szeretettel imádjuk.

A betlehemi gyermek a maga egyszerűségében arra tanít, hogy újra felfedezzük létünk valódi értelmét; arra tanít bennünket, hogy „józan, egyenes és odaadó életet éljünk e világon” (Tit 2,12:XNUMX).

Ó, régen várt szent éjszaka, amely örökre egyesítette Istent és embert! Éleszd fel a reményünket. Extázisos csodálkozással tölt el bennünket. Biztosítasz minket a szerelem győzelméről a gyűlölet felett, az életről a halálról.

Ezért továbbra is elmerülünk az imádságban.

Születésed ragyogó csendjében te, Emanuele, továbbra is beszélsz hozzánk. És készek vagyunk meghallgatni Önt. Ámen!"

Az imákban Istennel kötődünk, megkapjuk áldásait, elnyerjük Isten bőséges kegyelmét, és választ kapunk kéréseinkre.