Milyen bűnök vannak a Szentlélekkel szemben?

"Ezért mondom nektek, minden bűnt és istenkáromlást megbocsátanak az embereknek, de a Lélek ellen való istenkáromlást nem bocsátják meg" (Máté 12:31).

Ez Jézus egyik legnagyobb kihívást jelentő és legzavaróbb tanítása az evangéliumokban. Jézus Krisztus evangéliuma a bűnök megbocsátásában és azokban való megváltásban gyökerezik, akik vallanak Benne, azonban itt Jézus megbocsáthatatlan bűnt tanít. Mivel ez az egyetlen bűn, amelyről Jézus kifejezetten megbocsáthatatlan, ezért nagyon fontos. De mi az istenkáromlás a Szentlélekkel szemben, és honnan tudhatja, hogy megtette-e vagy sem?

Mire utalt Jézus a Máté 12-ben?
Egy vak és néma, démon által elnyomott férfit Jézushoz vittek, és Jézus azonnal meggyógyította. A tömeg, aki szemtanúja volt ennek a csodának, csodálkozva kérdezte: "Lehet-e ez Dávid Fia?" Azért tették fel ezt a kérdést, mert Jézus nem Dávid fia volt, akire számítottak.

Dávid király és harcos volt, és várható volt, hogy a Messiás is hasonló lesz. Itt van azonban Jézus, aki a nép között jár és gyógyít, nem pedig sereget vezet a Római Birodalom ellen.

Amikor a farizeusok megtudták, hogy Jézus meggyógyította a démon által elnyomott embert, azt feltételezték, hogy az nem lehet az ember Fia, ezért biztosan ő volt a Sátán őse. Azt mondták: "Ez az ember csak Belzebubtól, a démonok fejedelmétől űzi ki a démonokat" (Mt 12:24).

Jézus tudta, mire gondolnak, és azonnal felismerte logikájuk hiányát. Jézus rámutatott arra, hogy a megosztott királyság nem tarthat fenn, és nincs értelme, ha Sátán elűzné démonjait, akik a világon végezték munkáját.

Jézus ezután elmondja, hogyan űzi ki a démonokat, mondván: "De ha Isten Lelke által űzöm ki a démonokat, akkor Isten országa rád került" (Máté 12:28).

Erre hivatkozik Jézus a 31. versben. A Szentlélek elleni istenkáromlás mindig olyan, amikor valaki a Sátánnak tulajdonítja azt, amit a Szentlélek. Ezt a fajta bűnt csak az követheti el, aki a Szentlélek munkájának kirívó elutasításával szándékosan megerősíti, hogy Isten munkája Sátán műve.

A legfontosabb itt az, hogy a farizeusok tudták, hogy Jézus munkáját Isten végezte, de nem tudták elfogadni, hogy a Szentlélek Jézus által működött, ezért szándékosan a Sátánnak tulajdonították a tettet. A Szellem ellen káromlás csak akkor következik be, ha valaki tudatosan elutasítja Istent, ha pedig tudatlanságból elutasítja Istent, megbocsátást kap neki. Azok számára azonban, akik megtapasztalták Isten kinyilatkoztatását, tisztában vannak Isten munkájával, és mégis elutasítják és munkáját a Sátánnak tulajdonítják, ez a Szellem ellen istenkáromlás, ezért megbocsáthatatlan.

Van-e több bűn a Szellem ellen, vagy csak egy?
Jézus tanításai szerint a Máté 12. fejezetében egyetlen bűn van a Szentlélekkel szemben, bár ez sokféle módon nyilvánulhat meg. A Szentlélek elleni általános bűn szándékosan a Szentlélek művét tulajdonítja az ellenségnek.

Tehát ezek a bűnök "megbocsáthatatlanok"?

Vannak, akik a következő módon magyarázzák meg a megbocsáthatatlan bűnt. Ahhoz, hogy valaki ilyen világosan megtapasztalhassa Isten kinyilatkoztatását, nagyfokú elutasításra van szükség ahhoz, hogy ellenálljon a Szentlélek munkájának. A bűn valóban megbocsátható, de aki ilyen szintű kinyilatkoztatás után elutasította Istent, valószínűleg soha nem tér meg az Úr előtt. Valaki, aki soha nem tér meg, soha nem fog megbocsátani. Tehát bár a bűn megbocsáthatatlan, valaki, aki ilyen bűnt követett el, valószínűleg olyan messze van, hogy soha nem fog megbánni és elnézést kérni.

Keresztényként kell-e aggódnunk megbocsáthatatlan bűn elkövetése miatt?
Annak alapján, amit Jézus mond a szentírásokban, egy igazi jóhiszemű keresztény nem követheti el a Szentlélek elleni istenkáromlást. Ahhoz, hogy valaki igazi keresztény legyen, minden bűnét már megbocsátják. Isten kegyelméből a keresztények már megbocsátanak. Ezért, ha egy keresztény elköveti az istenkáromlást a Lélekkel szemben, elveszíti jelenlegi megbocsátási állapotát, és így ismét halálra ítélik.

Pál azonban a rómaiaknál azt tanítja, hogy „ezért most nincs elítélés azok számára, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róma 8: 1). A keresztény nem ítélhető halálra, miután Krisztus megmentette és megváltotta. Isten nem engedi. Aki Istent szereti, az már megtapasztalta a Szentlélek munkáját, és nem tulajdoníthatja műveit az ellenségnek.

Csak egy nagyon elkötelezett és Isten-meggyőző lökhárító utasíthatja vissza, miután látta és felismerte a Szentlélek munkáját. Ez a hozzáállás megakadályozza a hitetlen embert abban, hogy hajlandó legyen elfogadni Isten kegyelmét és megbocsátását, hasonló lehet a fáraónak tulajdonított szívkeménységgel (pl. 7Mózes 13:XNUMX). Abban a hitben, hogy a Szentlélek kinyilatkoztatása Jézus Krisztusról, mint Úrról, hazugság, az egyetlen dolog, amely mindenkit örökre elítél, és nem lehet megbocsátani.

A kegyelem elutasítása
Jézus megbocsáthatatlan bűnről szóló tanítása az egyik legnagyobb kihívást jelentő és legvitatottabb tanítás az Újszövetségben. Megdöbbentőnek és fordítottnak tűnik, hogy Jézus minden bűnt megbocsáthatatlannak nyilváníthat, amikor az evangéliuma a bűnök teljes megbocsátását jelenti. Megbocsáthatatlan bűn a Szentlélek elleni istenkáromlás. Ez akkor fordul elő, amikor valaki felismeri a Szentlélek művét, de Isten elutasításakor ezt a munkát az ellenségnek tulajdonítja.

Annak, aki betartja Isten kinyilatkoztatását, és megérti, hogy ez az Úr munkája, és mégis megtagadja azt, ez az egyetlen olyan dolog, amit meg lehet bocsátani. Ha valaki teljesen elutasítja Isten kegyelmét és nem tér meg, akkor Isten soha nem tud megbocsátani neki. Ahhoz, hogy Isten megbocsássa, meg kell térnie az Úr előtt. Imádkozunk azokért, akik még nem ismerik Krisztust, hogy fogékonyak legyenek Isten kinyilatkoztatására, hogy senki ne kövesse el ezt az elítélő bűnt.

Jézusom, kegyelmed bővelkedik!