Elmélkedés az isteni irgalmasságról: a kísértés a panaszra

Néha kísértésbe esünk a panaszra. Amikor megkísérted, hogy megkérdőjelezd Istent, tökéletes szeretetét és tökéletes tervét, tudd meg, hogy ez a kísértés nem más, mint ... egy kísértés. Annak a kísértésnek a közepette, hogy kételkedj és megkérdőjelezd Isten szeretetét, újítsd meg magabiztosságodat és hagyd el önsajnálatodat. Ebben a cselekedetben erőt talál (lásd a 25. naplót).

Mire panaszkodott a legjobban a héten? Mi csábít a legjobban arra, hogy dühös vagy bosszús legyen? Vajon ez a kísértés önsajnálat érzéséhez vezetett? Gyengítette-e Isten tökéletes szeretetébe vetett bizalmát? Gondolj erre a kísértésre, és tekintsd azt eszköznek a szeretetben és az erényben való növekedésre. Gyakran a legnagyobb küzdelem a szentség legnagyobb eszközeinek álcázása.

Uram, sajnálom azokat az eseteket, amikor panaszkodom, mérges vagyok és kételkedem tökéletes szerelmedben. Sajnálom az önsajnálat érzését, amelybe hagytam magam. Segítsen ma, hogy elengedjem ezeket az érzéseket, és ezeket a kísértéseket mélyebb bizalom és elhagyás pillanataivá változtassam. Jézus, hiszek benned.

A BIZALOM IMÁJA
Isten, irgalmas Atya,
kinyilatkoztattad szeretetedet Jézus Krisztus fiadban,
és Szent Lélekben öntötte el rajtunk, Vigasztaló,
Rád bízzuk ma a világ és minden ember sorsát.

Hajoljon meg minket, bűnösöket,
meggyógyítja gyengeségünket,
legyőzni minden rosszat,
tegye a föld minden lakóját
tapasztalja meg irgalmát,
hogy benned, egy és három Isten,
mindig megtalálja a remény forrását.

Örökkévaló Atya,
fia fájdalmas szenvedélyéért és feltámadásáért,
könyörülj rajtunk és az egész világon!