Gondoljon ma azokra, akik úgy érzik, hogy Isten azt akarja, hogy az evangéliummal közeledjetek

Jézus felhívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével kiküldeni, és hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett. Azt mondta nekik, hogy ne vegyenek semmit az útra, csak sétabotot: se élelem, se zsák, se pénz az övükön. Márk 6: 7–8

Miért parancsolta Jézus a tizenkettőnek, hogy menjenek prédikálni prédikációval, de semmit ne vigyenek magukkal az útra? A legtöbb ember, aki útnak indul, előre felkészül és gondoskodik arról, hogy bepakolja, amire szüksége van. Jézus utasítása nem annyira az volt a lecke, hogy miként lehet másokra támaszkodni az alapvető szükségletekhez, hanem egy olyan lecke, amely az isteni gondviselés bizalmára bízza szolgálatát.

Az anyagi világ önmagában jó. Minden alkotás jó. Ezért nincs semmi baj azzal, ha birtokunk van, és felhasználjuk saját, valamint a gondozásunkba került személyek javára. De vannak esetek, amikor Isten azt akarja, hogy jobban támaszkodjunk rá, mint önmagunkra. A fenti történet egyike azoknak a helyzeteknek.

Arra utasítva a tizenkettőt, hogy küldetésük során haladjanak tovább az élet szükségleteinek hordozása nélkül, Jézus segített nekik abban, hogy ne csak az alapvető szükségletek iránti gondviselésében bízzanak, hanem abban is, hogy abban bíznak, hogy lelkileg biztosítja őket prédikációs küldetésük során. és gyógyító. Nagy szellemi tekintélyük és felelősségük volt, és emiatt sokkal inkább Isten gondviselésére kellett támaszkodniuk, mint mások. Ezért Jézus arra buzdítja őket, hogy bízzanak benne alapvető szükségleteikben, hogy hajlandók is megbízni benne ebben az új szellemi küldetésben.

Ugyanez igaz az életünkre is. Amikor Isten ránk bíz egy küldetést, hogy megosszuk az evangéliumot másokkal, akkor ezt gyakran oly módon teszi, amely részünkről nagy bizalmat igényel. Úgyszólván "üres kézzel" küld nekünk, hogy megtanuljunk támaszkodni kedves útmutatására. Hihetetlen kiváltság az evangélium megosztása egy másik személlyel, és be kell látnunk, hogy csak akkor leszünk sikeresek, ha teljes szívvel támaszkodunk Isten gondviselésére.

Gondoljon ma azokra, akik úgy érzik, hogy Isten azt akarja, hogy az evangéliummal közeledjetek. Hogy csinálod ezt? A válasz meglehetősen egyszerű. Csak Isten gondviselésére támaszkodva tedd ezt. Menj ki hitben, hallgasd meg az irányító hangját az út minden egyes lépésén, és tudd, hogy gondviselése az egyetlen módja annak, hogy az evangéliumi üzenetet valóban megosztják.

Megbízható Uram, elfogadom felhívását, hogy lépjen előre, és ossza meg szeretetét és irgalmát másokkal. Segítsen, hogy az életben küldetésem során mindig támaszkodjak rád és gondviselésedre. Használjon engem, ahogy kíván, és segítsen abban, hogy bízzak vezető kezében a dicsőséges Királyság földi építésében. Jézus, hiszek benned