Gondolja át ma, hogy mi okozza a legtöbb félelmet és szorongást az életben

- Ugyan, én vagyok az, ne félj! Márk 6:50

A félelem az élet egyik legbénítóbb és legfájdalmasabb tapasztalata. Sok mindentől félhetünk, de félelmünk oka gyakran az a gonosz, aki megpróbál lebeszélni minket a Krisztus Jézusban való hitről és reményről.

Ez a fenti vonal abból a történetből származik, amikor Jézus az éjszaka negyedik órája közben a vízen sétált az apostolok felé, miközben a szél ellen eveztek, és a hullámok feldobták őket. Amikor meglátták Jézust a vízen sétálni, megrémültek. De amikor Jézus beszélt velük és beszállt a csónakba, a szél azonnal elcsendesedett, és az apostolok "teljesen elképedve" álltak ott.

A viharos tengeri csónakot hagyományosan arra tervezték, hogy képviselje utunkat ebben az életben. Számtalan módon harcolhat ellenünk a gonosz, a test és a világ. Ebben a történetben Jézus a partról látja gondjaikat, és elindul feléjük, hogy segítségükre legyenek. Az oka, hogy feléjük jár, az együttérző Szíve.

Gyakran az élet félelmének pillanataiban elveszítjük Jézus szemszögét, önmagunkhoz fordulunk, és félelmünk okára összpontosítunk. De a célunk az kell, hogy legyünk az életben a félelem okától, és keressük Jézust, aki mindig együttérző, és félelmünk és küzdelmünk közepette mindig felénk sétál.

Gondolja át ma, hogy mi okozza a legtöbb félelmet és szorongást az életben. Mi az, ami belső zűrzavarhoz és küzdelemhez vezet? Miután beazonosította a forrást, fordítsa a tekintetét a mi Urunk felé. Figyeld, ahogy mindazok közepette feléd sétál, amelyekkel küzdesz, és azt mondja neked: "Fogd a szíved, én vagyok az, ne félj!"

Uram, még egyszer a legszánalmasabb Szívedhez fordulok. Segítsen felemelni a tekintetemet Rád, és távolodni az életem szorongásának és félelmem forrásaitól. Töltsön meg bennem hitet és reményt, és adjon bátorságot, amire szükségem van, hogy minden bizalmamat beléd helyezhesse. Jézus, hiszek benned.