Gondolja át ma Isten jóságához való hozzáállását

És egyikük, felismerve, hogy meggyógyult, visszatért, hangosan dicsőítette Istent; és Jézus lábához esett, és megköszönte. Szamaritánus volt. Lukács 17: 15-16

Ez a leprás egyike annak a tíznek, amelyet Jézus meggyógyított, miközben Szamáriában és Galileában utazott. Idegen volt, nem zsidó, és ő volt az egyetlen, aki visszatért Jézushoz, hogy megköszönje gyógyulását.

Vegyük észre, hogy két dolgot tett ez a szamaritánus, amikor meggyógyult. Először "visszatért, hangosan dicsőítette Istent". Ez egy értelmes leírása a történteknek. Nem csak azért jött vissza, hogy köszönetet mondjon, de háláját nagyon szenvedélyesen fejezte ki. Próbáld elképzelni, hogy ez a leprás őszinte és mély hálaért kiált és dicséri Istent.

Másodszor, ez az ember "Jézus lábához esett és megköszönte". Ez a szamaritánus részéről megint nem kis cselekedet. Jézus lábai elé zuhanás az intenzív hála másik jele. Ezt a gyógyulást nemcsak izgatta, hanem mélyen megalázta. Ez abban látható, hogy alázatosan Jézus lábai elé esik, és ez azt mutatja, hogy ez a leprás alázatosan elismerte, hogy Isten nem méltó erre a gyógyulásra. Szép gesztus, amely elismeri, hogy a hála nem elég. Ehelyett mély hálára van szükség. A mély és alázatos hálának mindig válaszolnia kell Isten jóságára.

Gondolja át ma Isten jóságához való hozzáállását: A tíz meggyógyult közül csak ez a leprás mutatta ki a helyes hozzáállást. Lehet, hogy mások hálásak voltak, de nem olyan mértékben, ahogy kellett volna. És te? Mennyire mély az Isten iránti hálád? Teljesen tisztában vagy mindazzal, amit Isten tesz érted minden nap? Ha nem, próbálja utánozni ezt a leprát, és ugyanezt az örömet fogja felfedezni, amelyet ő felfedezett.

Uram, imádkozom, hogy minden nap mély és teljes hálával forduljak hozzád. Lássam mindent, amit minden nap teszel értem, és őszinte köszönettel válaszolhatok. Jézus, hiszek benned.