Gondolkodjon a mai büszkeségére: hogyan ítéli meg mások?

Két ember felment a templom területére imádkozni; az egyik farizeus, a másik adószedő volt. A farizeus állást foglalt és ezt az imát mondta magában: „Ó, Istenem, köszönöm, hogy nem vagyok olyan, mint az emberiség többi része - kapzsi, becstelen, házasságtörő -, sőt nem is olyan, mint ez az adószedő”. Lukács 18: 10–11

A büszkeség és az igazságosság nagyon rossz. Ez az evangélium szembeállítja a farizeust és önértékelését az adószedő alázatával. A farizeus kívülről néz ki, és még elég büszke is arra, hogy arról beszéljen, mennyire jó az Istenhez intézett imájában, amikor azt mondja, hogy hálás, hogy nem olyan, mint az emberiség többi része. Az a szegény farizeus. Nem tudja, hogy elég vak az igazságra.

Az adószedő azonban őszinte, szerény és őszinte. Azt kiáltotta: "Ó, Istenem, irgalmazz nekem, bűnösnek." Jézus egyértelművé teszi, hogy az adószedő ezzel az alázatos imával igazoltan tért haza, a farizeus azonban nem.

Amikor egy másik őszinteségének és alázatának vagyunk tanúi, az megérint bennünket. Inspiráló látvány látni. Nehéz bírálni bárkit, aki kifejezi bűnét és megbocsátást kér. Az ilyen típusú alázat még a legnehezebb szíveket is megnyerheti.

És te? Neked szól ez a példázat? Neked van az igazságosság súlyos terhe? Mindannyian megtesszük legalább bizonyos mértékig. Nehéz valóban eljutni az alázat szintjére, amelyet ez a vámszedő élt. És olyan könnyű a bűnünk igazolásának csapdájába esni, és ennek eredményeként védekezővé és önfeledté válni. De ez mind büszkeség. A büszkeség eltűnik, ha két dolgot jól csinálunk.

Először is meg kell értenünk Isten irgalmát: Isten irgalmának megértése felszabadít minket attól, hogy elforduljunk önmagunktól, és félretegyük az igazságosságot és az önigazolást. Megszabadít minket a védekezés alól és lehetővé teszi, hogy az igazság tükrében lássuk magunkat. Mivel? Mert amikor felismerjük Isten irgalmát amiben van, akkor azt is felismerjük, hogy még a bűneink sem akadályozhatnak meg bennünket Istentől. Valójában minél nagyobb a bűnös, annál inkább megérdemli a bűnös Isten irgalmát! Tehát Isten irgalmának megértése valójában lehetővé teszi számunkra, hogy felismerjük bűnünket.

Bűnünk felismerése a második fontos lépés, amelyet meg kell tennünk, ha azt akarjuk, hogy büszkeségünk eltűnjön. Tudnunk kell, hogy rendben van beismerni bűnünket. Nem, nem kell az utcasarkon állnunk, és mindenkinek el kell mondanunk bűnünk részleteit. De fel kell ismernünk önmagunknak és Istennek, különösen a gyónásban. Időnként szükség lesz arra, hogy elismerjük a bűneinket másoknak, hogy kérhessük megbocsátásukat és irgalmukat. Az alázatnak ez a mélysége vonzó és könnyen elnyeri mások szívét. Ez inspirálja és megteremti szívünkben a béke és az öröm jó gyümölcsét.

Ne féljen tehát követni ennek az adószedőnek a példáját. Próbálja meg ma imádkozni, és ismételje meg újra és újra. Hadd legyen az imádság, és meglátod ennek az imának a jó gyümölcsét az életedben!

Istenem, könyörülj nekem egy bûnösnek. Istenem, könyörülj nekem egy bûnösnek. Istenem, könyörülj nekem egy bûnösnek. Jézus, hiszek benned.