Hálaadás a Szentháromságnak "Kóstoltam és láttam"

Ó, örök Istenség, ó örök Szentháromság, akik az isteni természettel való egyesülés révén annyira megértetted Egyszülött Fiad vérét! Te, az örök Szentháromság, olyan vagy, mint egy mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél többet találok, annál szomjasabb téged keresni. Telhetetlen vagy; és a mélységedbe beillő lélek nincs kielégítve, mert éhes marad rád, egyre jobban vágyakozva irántad, ó, örök Szentháromság, a fényed fényével akarva látni.
Megkóstoltam és láttam az értelem fényével a fényedben a mélyedet, vagy az örök Szentháromságot, és teremtményed szépségét. Ezért látván benned, láttam, hogy a te képed vagyok arra az intelligenciára, amelyet nekem adsz hatalmadról, ó Örökkévaló Atyám, és bölcsességedről, amely megfelel Egyszülött Fiadnak. A Szentlélek, aki belőled és a te fiadból származik, megadta nekem azt az akaratot, amellyel szerethetlek.
Valóban, te, az örök Szentháromság teremtő vagy, én pedig teremtmény vagyok; és tudtam - mert intelligenciát adtál nekem, amikor fiad vérével újrateremtettél -, hogy szerelmes vagy teremtményed szépségébe.
Ó, szakadék, o örök Szentháromság, o Istenség, o mély tenger! És mi mást adhatna nekem, mint maga? Tűz vagy, amely mindig ég, és nem fogyasztják el. Te vagy az, aki melegségével elfogyasztja a lélek minden önszeretetét. Tűz vagy, amely elveszi az összes hidegséget, és világosságoddal megvilágosítod az elméket, azzal a fénnyel, amellyel megismertetted az igazságoddal.
Ebben a fényben nézve magamra ismerlek, mint a legfelsõbb jót, jót mindenekelõtt jót, boldog jót, érthetetlen jót, felbecsülhetetlen jót. A szépség mindenekelőtt a szépség. A bölcsesség mindenekelőtt a bölcsesség. Valóban, te ugyanaz a bölcsesség vagy. Az angyalok eledele, akik a szeretet tüzével átadtátok magatokat az embereknek.
Öltözöl, amely minden mezítelenségemet elfedi. Te olyan étel, amely édeseddel táplálja az éhezőket. Édes vagy minden keserűség nélkül. Ó, örök Szentháromság!