San Bartolomeo, augusztus 24-i szent nap

(n. XNUMX. század)

San Bartolomeo története
Az Újszövetségben Bartholomew-t csak az apostolok listái említik. Néhány tudós azonosítja Nathanaellel, egy galileai kánai férfival, akit Fülöp hívott Jézushoz. Jézus nagy bókot mondott neki: „Itt van egy igazi izraelita. Nincs benne kettősség ”(János 1: 47b). Amikor Natanael megkérdezte, honnan ismeri Jézus, Jézus azt mondta: "Láttalak a fügefa alatt" (János 1: 48b). Bármilyen megdöbbentő kinyilatkoztatás is volt ez, Nathanael felkiáltásra késztette: „Rabbi, te Isten Fia vagy; te vagy Izrael királya "(János 1: 49b). De Jézus így válaszolt: „Hiszel-e, mert mondtam, hogy láttalak a fügefa alatt? Ennél nagyobb dolgokat fog látni ”(János 1: 50b).

Nathanael nagyobb dolgokat látott. Egyike volt azoknak, akiknek Jézus feltámadása után megjelent a Tibériai-tenger partján (lásd János 21: 1–14). Egész éjszaka sikertelenül horgásztak. Reggel láttak valakit a parton állni, annak ellenére, hogy senki sem tudta, hogy Jézus. Azt mondta nekik, hogy dobják újra a hálót, és akkora fogást kaptak, hogy nem tudták meghúzni a hálót. Akkor János így kiáltott Péter felé: "Ez az Úr".

Amikor partra vitték a csónakot, égő tüzet találtak, rajta halak és kenyér. Jézus megkérte őket, hogy hozzanak magukkal néhány fogott halat, és meghívta őket, hogy jöjjenek el enni az étkezésükből. János elmondja, hogy bár tudták, hogy Jézusról van szó, egyik apostol sem vélelmezte, hogy megkérdezze, ki ő. János megjegyzi, ez volt a harmadik alkalom, amikor Jézus megjelent az apostolok előtt.

Visszaverődés
Bartholomew vagy Nathanael? Ismét szembesülünk azzal a ténnyel, hogy szinte semmit sem tudunk az apostolok többségéről. Az ismeretlenek azonban szintén alapkövek voltak, az új Izrael 12 oszlopa, amelynek 12 törzse ma már az egész földet magában foglalja. Személyiségük másodlagos volt, megalázás nélkül, azzal a nagy hivatallal szemben, hogy első kézből szereztek hagyományt, Jézus nevében beszéltek, a világot megvilágosító emberi szóvá tették a testté tett Igét. Szentségük nem introvertált elmélkedés volt Isten előtti állapotukról, hanem ajándék volt, amelyet meg kellett osztaniuk másokkal. A jó hír az, hogy Isten kegyelmi ajándéka mindenkit Krisztus tagjának szentségére hív.

Az egyszerű tény az, hogy az emberiség teljesen értelmetlen, hacsak nem Isten teljes gondja. Ezután az Isten saját szentségével szentté tett emberiség válik Isten legértékesebb alkotásává.