XXIII. Szent János elmondja, hogyan kell viselkedni a mindennapi életben

1. Csak ma próbálom a napot élni anélkül, hogy egyszerre kellene megoldanom az életem problémáit

2. Csak ma a legnagyobb gondot fogom viselni a megjelenésemről, józansággal öltözöm, nem emelje fel a hangomat, udvarias leszek a dolgokon, nem kritizálom senkit, nem teszek úgy, mintha javítok vagy fegyelmeznék senkit, kivéve magamat.

3. Csak a mai napig boldog leszek abban a bizonyosságban, hogy nemcsak a másik világban, hanem ebben a világban is boldoggá lettem teremtve.

4. Csak a mai napig alkalmazkodom a körülményekhez anélkül, hogy megkövetelném, hogy a körülmények mindegyike alkalmazkodjon a vágyaimhoz.

5. Éppen a mai napomra szánok tíz percet időmből néhány jó olvasásra, emlékezve arra, hogy ahogy a táplálékra is szükség van a test életéhez, ugyanúgy a jó olvasásra is szükség van a lélek életéhez.

6. Csak ma csinálok jó cselekedetet, és senkinek sem mondom el

7. Csak a mai napig készítek olyan programot, amely talán nem lesz képes a tökéletességre, de meg fogom tenni, és két betegség ellen védekezni fogok: a kapkodás és a határozatlanság ellen.

8. Csak ma szilárdan hiszek annak ellenére, hogy a jelek szerint Isten Bizalma velem foglalkozik, mintha senki más nem létezett volna a világon.

9. Csak a mai napra legalább egy dolgot megteszek, amit nem akarok csinálni, és ha sértetlenül érzem magam, gondoskodni fogok arról, hogy senki sem veszi észre.

10. Csak ma nem leszek félelem, különösképpen nem félek élvezni azt, ami gyönyörű, és hinni a jóságban.

Tizenkét órán keresztül jól meg tudok csinálni, ami megijesztene, ha azt gondolnám, hogy egész életemben ezt kell tennem.
Minden nap szenved a nehézségeitől.

XXIII. Szent János (Angelo Giuseppe Roncalli) pápa

Október 11. (június 3.) - választható emlékmű

Sotto il Monte, Bergamo, 25. november 1881. - Róma, 3. június 1963

Angelo Giuseppe Roncalli 25. november 1881-én született Sotto il Monte-ban, egy kis faluban a bergamoi térségben, a szegény részvényesek fiaként. Pappá válása után tizenöt évig maradt Bergamóban püspök titkára és szemináriumi tanárként. Az első világháború kitörésekor fegyvereket katonai lelkészként hívtak fel. Bulgáriába és Törökországba küldték apostoli látogatóként. 1944-ben Párizsba apostoli nuncióvá nevezték ki, majd 1953-ban Velence patriarhává vált. 28. október 1958-án XII. Pius utódjaként feljött a pápai trónra, és a katolikus egyház 261. pápa XXIII. János nevét viseli. Elindította a II. Vatikáni Zsinatot, de nem látta ennek következtetését: 3. június 1963-án halt meg. Alig öt évig tartó rövid, de intenzív pontifikátumában sikerült szereznie magát az egész világon. 3. szeptember 2000-án boldoggá tették és 27. április 2014-én kanonizálták. Halálos maradványai 2001 óta pihennek a római San Pietro-bazilikában, pontosan a jobb hajóban, San Girolamo oltárán.

Mecénás: olasz hadsereg

Római martirológia: Rómában, megáldotta XXIII. János pápát: egy ember rendkívüli emberiséggel, életével, munkáival és nagy lelkészi lelkesedésével megpróbálta mindenkire önteni a keresztény jótékonysági gazdagságot, és elősegítette a testvéri egyesülést népek különös figyelmet fordítva a Krisztus Egyháza missziójának hatékonyságára az egész világon, összehívta a Vatikáni Második Ökumenikus Tanácsot.