A nap szentje: Boldog Sebastian Aparicio történetéből

A nap szentje, Aparicio történetének áldott Sebastianja: Sebastian útjai és hídjai sok távoli helyet összekötöttek. Legutóbbi hídépítésének az volt a célja, hogy segítse a férfiakat és a nőket az Isten adta méltóság és sors felismerésében.

Sebastian szülei spanyol gazdák voltak. 31 éves korában Mexikóba indult, ahol a földeken kezdett dolgozni. Végül utakat épített a mezőgazdasági és egyéb kereskedelem megkönnyítése érdekében. Mexikóvárostól Zacatecasig tartó 466 mérföldes útjának építése 10 évet vett igénybe, és körültekintő tárgyalásokat igényelt az őslakosokkal.

Ima a legszentebb Máriához, hogy kegyelmet kérjen

Idővel Sebastiano gazdag gazdálkodó és tanyás volt. 60 éves korában szűzies házasságot kötött. Feleségének motivációja nagy örökség lehetett; övé volt egy tekintélyes élet biztosítása egy lány számára, még szerény házassági hozomány nélkül is. Amikor első felesége meghalt, ugyanazon okból újabb szűzies házasságot kötött; második felesége is fiatalon halt meg.

Sebastiano 72 éves korában szétosztotta áruit a szegények között, és testvérként lépett be a ferencesek közé. A Mexikóvárostól délre fekvő Puebla de los Angeles-i nagy (100 tagú) kolostorba beosztva Sebastian a következő 25 évben elment alamizsnát gyűjteni a testvérek számára. A mindenki iránti szeretete elnyerte a "Mexikói angyal" becenevet. Sebastianót 1787-ben boldoggá avatták, és az utazók védőszentjeként ismert.

A nap szentje, Aparicio történetének áldott Sebastianja: reflexió: Szent Ferenc szabálya szerint a testvéreknek meg kellett dolgozniuk mindennapi kenyerüket. Néha azonban munkájuk nem biztosította igényeiket; például a leprás emberekkel való munka alig vagy egyáltalán nem eredményezett béreket. Ilyen esetekben a testvérek könyöröghettek, mindig szem előtt tartva Ferenc intését, hogy jó példájuk ajánlhassa őket az embereknek. Az odaadó Sebastiano élete sokakat közelebb hozott Istenhez.