A nap szentje február 17-én: a Szervita Rend hét alapítójának története
El tudod képzelni, hogy hét jeles bostoni vagy denveri férfi gyűlt össze, otthagyták otthonaikat és hivatásaikat, és magányba szálltak egy közvetlenül Istennek adott életért? Ez történt a kulturált és virágzó Firenzében, a 1240. század közepén. A várost politikai viszályok és Cathari eretnekségei szakították szét, akik úgy vélték, hogy a fizikai valóság eleve gonosz. Az erkölcs alacsony volt, és a vallás értelmetlennek tűnt. 1244-ben hét firenzei nemes közös megegyezéssel úgy döntött, hogy visszavonul a városból egy magányos helyre az imádsághoz és Isten közvetlen szolgálatához. Kezdetben az volt a nehézségük, hogy ellátják az eltartottakat, mivel ketten még mindig házasok, ketten pedig özvegyek voltak. Céljuk a bűnbánat és az imádság élete volt, de hamarosan megzavarták magukat a firenzei állandó látogatások. Később visszavonultak Monte Senario elhagyatott lejtőire. XNUMX-ben, San Pietro da Verona, OP irányításával ez a kis csoport a dominikai szokáshoz hasonló vallási szokást követett el, úgy döntött, hogy Szent Ágoston uralma alatt él, és átveszi Mária szolgáinak nevét. Az új rend olyan formát öltött, amely jobban hasonlít a mendikáns atyafiakhoz, mint a régebbi szerzetesi rendekhez.
A közösség tagjai 1852-ben Ausztriából érkeztek az Egyesült Államokba, és New Yorkban, majd később Philadelphiában telepedtek le. A két amerikai tartomány azóta alakult, hogy Austin Morini atya 1870-ben Wisconsinban megalapította. A közösség tagjai ötvözték a szerzetesi életet és az aktív szolgálatot. A kolostorban imádságot, munkát és csendet éltek, míg az aktív apostolságban plébániai munkának, tanításnak, prédikációnak és egyéb szolgálati tevékenységnek szentelték magukat. Visszaverődés: A hét alapító szolgálatának ideje nagyon könnyen összehasonlítható azzal a helyzettel, amelyben ma találjuk magunkat. Ez "a legjobb és a legrosszabb időszak", ahogy Dickens egykor írta. Néhányan, talán sokan, úgy érzik, hogy az ellentétes kulturális életre szólnak, még a vallásban is. Mindannyiunknak új és sürgős módon kell szembenéznünk azzal a kihívással, hogy életünket döntő módon Krisztusba összpontosítsuk.