A nap szentje: San Casimiro

A nap szentje, Szent Kázmér: Kázmér, királytól született, és maga is király lett, kivételes értékekkel töltött el, és egy nagy tanár, Dlugosz János tanult. Még kritikusai sem mondhatták, hogy lelkiismereti kifogása lágyságot jelezne. Kamaszként Kázmér fegyelmezetten, sőt szigorúan élt, a földön aludt, az éjszaka nagy részét imádságban töltötte, és egész életében a cölibátusnak szentelte magát.

Amikor a nemesek be Magyarország elégedetlenek lettek királyukkal, meggyőzték Kázmér apját, Lengyelország királyát, hogy küldje fiát az ország meghódítására. Kázmér engedelmeskedett apjának, mivel az évszázadok során sok fiatal férfi engedelmeskedett kormányuknak. A hadsereget, amelyet vezetnie kellett volna, egyértelműen felülmúlta a "ellenség"; néhány csapata dezertált, mert nem kaptak fizetést. Tisztjeinek tanácsára Casimiro úgy döntött, hogy hazamegy.

A nap szentje, San Casimir: a nap tükröződése

Apját zavarta tervei kudarca, és három hónapra bezárta 15 éves fiát. A fiú úgy döntött, hogy már nem vesz részt a korabeli háborúkban, és semmilyen meggyőzés nem késztethette arra, hogy meggondolja magát. Visszatért az imádsághoz és a tanuláshoz, és megtartotta döntését, hogy továbbra is cölibátus marad, még akkor is, ha a császár lányát veszi feleségül.

Apja távolléte alatt röviden lengyel királyként uralkodott. 25 évesen halt meg tüdőproblémákban, miközben Litvániába látogatott, amelynek ő is nagyherceg volt. A litvániai Vilniusban temették el.

Visszaverődés: Sok éven át a Polonia Litvánia eltűnt a szürke börtönben, a vasfüggöny másik oldalán. Az elnyomás ellenére a lengyelek és a litvánok kitartottak abban a hitben, amely nevük szinonimájává vált. Fiatal védelmezőjük emlékeztet minket: a békét nem a háború nyeri el; néha még erény mellett sem érhető el kényelmes béke, de Krisztus békéje behatolhat a vallás bármilyen kormányzati elnyomásába.