Sámánizmus: meghatározás, történelem és hiedelmek

A sámánizmus gyakorlata világszerte számos kultúrában megtalálható, és magában foglalja azt a szellemiséget, amely gyakran egy megváltozott tudatállapotban létezik. A sámán jellemzően megbecsült pozíciót tölt be a közösségében, és életbevágóan fontos lelki vezetői szerepet tölt be.

A sámánizmus
A "Sámán" egy ernyőfogalom, amelyet antropológusok használnak a gyakorlatok és hiedelmek nagy gyűjteményének leírására, amelyek közül sok jósláshoz, spirituális kommunikációhoz és mágiához kapcsolódik.
A sámánista gyakorlat egyik legfontosabb meggyőződése, hogy végső soron minden - és mindenki - összekapcsolódik.
A sámáni gyakorlatok bizonyítékát találták Skandináviában, Szibériában és Európa más részein, valamint Mongóliában, Koreában, Japánban, Kínában és Ausztráliában. Észak-Amerika inuit és Első Nemzetek törzsei sámán szellemiséget használtak, csakúgy, mint Dél-Amerikában, Mezoamerikában és Afrikában.
Történelem és antropológia
Maga a sámán szó sokrétű. Noha sokan hallják a sámán szót, és azonnal gondolkodnak az indián orvostudományban dolgozókról, a dolgok valójában összetettebbek.

A "sámán" egy ernyőfogalom, amelyet antropológusok használnak a gyakorlatok és hiedelmek nagy gyűjteményének leírására, amelyek közül sok jósláshoz, spirituális kommunikációhoz és varázslathoz kapcsolódik. A legtöbb őslakos kultúrában, beleértve - de nem kizárólag - az indián törzseket, a sámán magasan képzett egyén, aki elhívásuk után egy életet töltött. Az ember nem egyszerűen sámánnak vallja magát; ehelyett ez egy sokéves tanulmányozás után kapott cím.

Képzés és szerepek a közösségben
Egyes kultúrákban a sámánok gyakran olyan személyek voltak, akik valamiféle gyengítő betegségben, testi fogyatékosságban vagy deformációban szenvedtek, vagy valamilyen más szokatlan tulajdonsággal rendelkeznek.

Borneo néhány törzse közül hermafroditákat választanak ki a sámánképzésre. Míg sok kultúra úgy tűnik, hogy a hímeket részesíti előnyben sámánként, másokban nem volt hallatlan, hogy a nők sámánként és gyógyítóként képezzék magukat. A szerző Barbara Tedlock A nő a sámán testében című cikkében kijelentette: A nő vallásának és orvostudományának visszaszerzésében azt találták, hogy bizonyítékokat találtak arra, hogy az első sámánok, akiket a paleolitikum idején találtak Csehországban, valójában nők voltak.

Az európai törzsekben valószínű, hogy a nők sámánként gyakorolták a férfiak mellett vagy akár férfiak helyett. Számos skandináv saga írja le a volva, vagyis a női látnok orakuláris műveit. Sok szágában és eddában a próféciák leírása azzal a sorral kezdődik, hogy egy ének jött az ajkára, jelezve, hogy az ezt követő szavak az isteni szavak voltak, amelyeket a volva útján küldtek az istenekhez. A kelta népek között a legenda szerint kilenc papnő, akik a Breton partjainál fekvő szigeten éltek, magasan képzettek voltak a próféciák művészetében és sámán kötelességeket láttak el.

Michael Berman A sámánizmus természete és a sámán története című művében a sámánizmust körülvevő tévhitek közül sokat megvitat, ideértve azt az elképzelést is, hogy a sámánt valahogyan megszállják azok a szellemek, akikkel dolgozik. Berman valójában azt állítja, hogy a sámán mindig teljes ellenőrzés alatt áll, mert egyetlen bennszülött törzs sem fogadna el olyan sámánt, aki nem tudná irányítani a szellemvilágot. Mondja,

"Az ihletett szándékosan kiváltott állapota jellemzőnek tekinthető mind a sámán, mind a vallási misztikusok állapotára, akiket Eliade prófétáknak nevez, míg a kényszer nélküli birtoklási állapot inkább pszichotikus állapotra hasonlít."

A sámáni gyakorlatok bizonyítékát találták Skandináviában, Szibériában és Európa más részein, valamint Mongóliában, Koreában, Japánban, Kínában és Ausztráliában. Észak-Amerika inuit és Első Nemzetek törzsei sámán szellemiséget alkalmaztak, csakúgy, mint Dél-Amerikában, Mezoamerikában és Afrikában. Más szavakkal, az ismert világ nagy részén megtalálható. Érdekes módon nincsenek szilárd és szilárd bizonyítékok, amelyek a sámánizmust a kelta, a görög vagy a római nyelvű világhoz kapcsolnák.

Ma számos pogány él, aki egy eklektikus újsámánizmust követ. Gyakran magában foglalja a totem vagy spirituális állatokkal való munkát, az álomutazást és a vizuális kutatást, a transz meditációkat és az asztrális utazásokat. Fontos megjegyezni, hogy a jelenleg "modern sámánizmus" néven forgalmazott termékek nagy része nem azonos az őslakos népek sámáni gyakorlataival. Ennek oka egyszerű: egy távoli kultúra kis vidéki törzsében található bennszülött sámán mindennap belemerül ebbe a kultúrába, sámán szerepét pedig az adott csoport összetett kulturális kérdései határozzák meg.

Michael Harner régész és a Foundation for Shamanic Studies alapítója, egy kortárs nonprofit csoport, amely a világ számos őslakos csoportjának sámángyakorlatának és gazdag hagyományainak megőrzésével foglalkozik. Harner munkája megkísérelte feltalálni a sámánizmust a modern újpogány gyakorló számára, tiszteletben tartva az eredeti gyakorlatokat és hitrendszereket. Harner munkája elősegíti a ritmikus dobok használatát az alapvető sámánizmus alapjaként, és 1980-ban kiadja a Sámán útja: Útmutató a hatalomhoz és a gyógyuláshoz c. Ezt a könyvet sokan hidaknak tekintik a hagyományos őslakos sámánizmus és a modern neoshamani gyakorlatok között.

Hiedelmek és fogalmak

A korai sámánok számára a hiedelmek és gyakorlatok úgy alakultak ki, hogy válaszul szolgáljanak az alapvető emberi szükségletekhez, hogy magyarázatot kell találni, és ellenőrizni kell a természeti események feletti ellenőrzést. Például egy vadászgyűjtő társaság felajánlhatja a szeszes italokat, amelyek befolyásolták az állomány méretét vagy az erdők nagylelkűségét. A későbbi lelkipásztori társaságok támaszkodhatnak az éghajlatot szabályozó istenekre és istennőkre, hogy bőséges termés és egészséges állatállomány legyen. A közösség ezután jóléte szempontjából függött a sámán munkájától.

A sámánista gyakorlat egyik legfontosabb meggyőződése, hogy végső soron minden - és mindenki - összekapcsolódik. A növényektől és fáktól a sziklákig, az állatokig és a barlangokig minden egy kollektív egész része. Továbbá, mindent átitat a saját szelleme vagy lelke, és összekapcsolható a nem fizikai síkon. Ez az öntött gondolkodás lehetővé teszi a sámán számára, hogy összekapcsolódásként a valóságunk és más lények világa között utazzon.

Ezen túlmenően, mivel képesek utazni a világunk és a nagyobb szellemi univerzum között, a sámán tipikusan olyan ember, aki jóslatokat és orakuláris üzeneteket oszt meg azokkal, akiknek esetleg hallaniuk kell őket. Ezek az üzenetek lehetnek egyszerűek és egyénileg összpontosítottak, de gyakran olyan dolgok, amelyek egy egész közösséget érintenek. Egyes kultúrákban egy sámánnal konzultálnak betekintésükért és útmutatásukért, mielőtt az idősebbek bármilyen fontos döntést meghoznának. A sámán gyakran használ transzokat kiváltó technikákat e látomások és üzenetek fogadására.

Végül a sámánok gyakran gyógyítóként szolgálnak. Javíthatják a fizikai test betegségeit az egyensúlyhiányok vagy az ember szellemének károsodásának gyógyításával. Ez történhet egyszerű imákkal vagy kidolgozott rituálékkal, amelyek táncot és éneklést tartalmaznak. Mivel a betegségről úgy gondolják, hogy gonosz szellemek származnak, a sámán azon fog munkálkodni, hogy kiűzze a negatív entitásokat az illető testéből, és megvédje az egyént a további károktól.

Fontos megjegyezni, hogy a sámánizmus önmagában nem vallás; ehelyett gazdag spirituális gyakorlatok gyűjteménye, amelyeket befolyásol a létező kultúra kontextusa. Manapság sokan gyakorolják a sámánokat, és mindegyikük egyedülálló módon és a társadalmukra és a világnézetükre jellemző módon történik. Sok helyen a mai sámánok politikai mozgalmakban vesznek részt, és gyakran kulcsszerepet vállaltak az aktivizmusban, különös tekintettel a környezetvédelmi kérdésekre.