13. április 2020-i evangélium kommentárral

Jézus Krisztus evangéliumából Máté 28,8-15 szerint.
Abban az időben, miután sietve, nagy félelemmel és örömmel hagyták el a sírt, az asszonyok szaladtak, hogy hírt adjanak tanítványainak.
És íme, Jézus azért jött, hogy találkozzon velük, mondván: "Üdvözlettel téged". És jöttek, megfogták a lábát és imádták őt.
Akkor Jézus ezt mondta: "Ne félj; menj, és tedd be a testvéreimnek, hogy elmennek Galileába és ott látnak engem.
Útközben az őrök egy része megérkezett a városba, és bejelentette, mi történt a főpapokkal.
Ezután újraegyesültek a vénekkel és úgy döntöttek, hogy megfelelő összeget adnak a katonáknak, mondván:
«Ön kijelenti: tanítványai éjjel jöttek és ellopták, míg aludtunk.
És ha valaha is a kormányzó fülébe kerül, rábeszéljük és megszabadítunk minden unalomtól.
Azok, akik elvették a pénzt, a kapott utasítások szerint cselekedtek. Tehát ez a pletyka napjainkig elterjedt a zsidók között.

Giovanni Carpazio (VII. Század)
szerzetes és püspök

Felszólító fejezetek n. 1, 14, 89
Remegéssel örüljetek az Úrnak
Ahogy az univerzum királya örök, akinek Királyságának nincs se kezdete, se vége, úgy történik, hogy azoknak az erőfeszítéseit is jutalmazzák, akik az érte és az erényekért szenvednek. Ugyanis a jelenlegi élet tiszteletére, bármennyire is pompásak, teljesen eltűnnek ebben az életben. Éppen ellenkezőleg, azok a kitüntetések, amelyeket Isten ad az arra érdemeseknek, megsemmisíthetetlen kitüntetések, örökké megmaradnak. (...)

Azt írják: "Nagy örömet jelentek nektek, amely az egész népé lesz" (Lk 2,10), nem a nép egyetlen részének is. És "az egész föld imád téged és énekel" (Zsolt 66,4, LXX). A földnek egyetlen része sem. Tehát ne korlátozz. Az éneklés nem azoknak szól, akik segítséget kérnek, hanem azoknak, akik örömében vannak. Ha igen, akkor soha nem esünk kétségbe, hanem boldogan éljük a jelenlegi életet, gondolva arra az örömre és boldogságra, amelyet nekünk nyújt. Tegyük hozzá azonban az örömhöz Isten félelmét, amint az meg van írva: "Örülj remegéssel" (Zsolt 2,11). Így félelemmel és nagy örömmel telve a Mária körüli nők a sírhoz szaladtak (vö. Mt 28,8: 1). Mi is egy napon, ha félelmet adunk az örömnek, az érthető sír felé rohanunk. Csodálkozom, hogy a félelem figyelmen kívül hagyható. Mert senki sem bűntelen, legyen az Mózes vagy Péter apostol. Bennük azonban az isteni szeretet erősebb volt, a kivonulás idején félelmet vetett ki (vö. 4,18 Jn XNUMX:XNUMX). (...)

Ki ne szeretné, ha bölcsnek, körültekintőnek és Isten barátjának neveznék, hogy tiszta, ép, teljesen hibátlanul mutassa be lelkét az Úrnak, amint megkapta? Ki ne akarná, hogy ennyire megkoronázzák a mennyben, és az angyalok megáldják?