27. december 2018-i evangélium

Szent János apostoljának első levele, 1,1-4.
Kedvesem, mi volt a kezdetektől, mit hallottunk, mit láttunk a szemünkkel, mit gondolkodtunk, és mi kezünkkel megérintettünk, azaz az élet szavát
(amióta az élet láthatóvá vált, láttuk és erről tanúbizonyságot teszünk, és bejelentjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és láthatóvá tette számunkra),
amit láttunk és hallottunk, azt nekünk is bejelentjük, hogy Ön is kapcsolatba léphessen velünk. Kommunikációnk az Atyával és az õ Fiával, Jézus Krisztussal van.
Ezeket a dolgokat írjuk neked, hogy örömünk tökéletes legyen.

Salmi 97(96),1-2.5-6.11-12.
Az Úr uralkodik, bocsátja ki a földet,
minden sziget örül.
Felhők és sötétség veszik körül
az igazságosság és a törvény az ő trónjának alapja.

A hegyek olvadnak, mint a viasz az Úr előtt,
az egész föld Urának elõtt.
Az egek hitelesítik az igazságot
és minden nép fontolgatja az ő dicsőségét.

Világosság emelkedett az igazságosok számára,
öröm az igaz szívből.
Örülj, igazak, az Úrban,
köszönöm szent nevét.

Jézus Krisztus evangéliumából a János 20,2-8 szerint.
A szombat utáni napon Magdalai Mária futott, és odament Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk: "Elvitték az Urat a sírtól, és nem tudjuk, hová tették!"
Simon Péter kiment a másik tanítvánnyal, és a sírhoz mentek.
Mindketten együtt futottak, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és elsőként ért a sírhoz.
Lehajolt, látta a kötszereket a földön, de nem lépett be.
Közben Simon Péter is jött, követte őt, belépett a sírba, és látta a kötszereket a földön,
és a gallér, amelyet a fejére helyeztek, nem a földre kötszerekkel, hanem egy külön helyre hajtva.
Aztán a másik tanítvány is belépett, aki először a sírhoz ért, és látta, és hitt.