A mai evangélium, 2. november 2020., Ferenc pápa szavaival

A NAP OLVASÁSA
Első olvasat

Jób könyvéből
Jób 19,1.23-27a

Jób erre azt kezdte mondani: «Ó, ha a szavaimat megírnám, ha könyvben rögzítenék őket, akkor egy vas toll és ólom hatna rájuk, örökre a sziklára vésődnének! Tudom, hogy megváltóm életben van, és hogy végül a poron fog állni! Miután leszakadt ez a bőröm, testem nélkül, meglátom Istent, látom őt, magam, szemem őt szemléli, és nem más ».

Második olvasat

Szent Pál apostol leveléből a rómaiakhoz
Róma 5,5-11

Testvérek, a remény nem okoz csalódást, mert Isten szeretete a szívünkbe öntött a Szentlélek által, aki nekünk adatott. Valójában, amikor még gyengék voltunk, a kijelölt időben Krisztus meghalt a gonoszokért. Most alig hajlandó valaki meghalni egy igazért; talán valaki meg merne halni egy jó emberért. De Isten megmutatja szeretetét irántunk abban, hogy miközben még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. A fortiori most, vérében igazolva, általa szabadulunk meg a haragtól. Ha ugyanis, amikor ellenségek voltunk, fia halála miatt megbékéltünk Istennel, sokkal inkább, most, hogy megbékélünk, az ő élete üdvözít minket.
Nem csak ez, hanem az Istenben is dicsőség, Jézus Krisztus Urunk által, akinek köszönhetően most megbékélést kaptunk.
A NAP Evangéliuma
János evangéliumából
Jn 6,37-40

Abban az időben Jézus azt mondta a tömegnek: "Mindaz, amit az Atya ad nekem, eljön hozzám: Aki hozzám jön, azt nem űzöm el, mert nem azért jöttem le a mennyből, hogy az én akaratom, hanem a aki engem küldött. És ez annak akarata, aki engem küldött: hogy ne veszítsek el semmit abból, amit nekem adott, hanem hogy az utolsó napon felneveljem. Ez valójában Atyám akarata: hogy aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és az utolsó napon fel fogom nevelni ».

A SZENT ATYA SZAVAI
Néha hallani lehet ezt a kifogást a szentmisével kapcsolatban: „De mire szolgál a szentmise? Templomba járok, amikor van kedvem, vagy inkább magányosan imádkozom ”. De az Eucharisztia nem privát ima vagy gyönyörű spirituális élmény, nem egyszerű megemlékezés arról, amit Jézus tett az utolsó vacsorán. Azt mondjuk, hogy jól megértsük, hogy az Eucharisztia "emlékmű", ez egy olyan gesztus, amely aktualizálja és bemutatja Jézus halálának és feltámadásának eseményét: a kenyér valóban az Ő Teste, amelyet értünk adott, a bor valóban az az ő vére értünk ontott. (Ferenc pápa, Angelus, 16. augusztus 2015.)