Vicka (Medjugorje): Miasszonyunk megígérte nekünk, hogy hagyunk nyomot

Janko: Valóban, már eleget beszéltünk Miasszonyunk titkairól, de arra kérem Önt, Vicka, hogy mondjon el nekünk valamit sajátos titkáról, vagyis az ígért jeléről.
Vicka: Ami a jelet illeti, már eleget beszélek veled. Sajnálom, de Ön is unatkozott ezzel a kérdéseivel. Amit mondtam, soha nem volt elég neked.
Janko: Igaza van; de mit tehetek, ha sokan érdeklődnek, és én is így vagyok, és sok mindent tudni akarok erről?
Vicka: Rendben. Te kérdezel tőlem, és megválaszolom, amit tudok.
Janko: Vagy mit csinálhatsz.
Vicka: Ez is. Gyere, kezdd el.
Janko: Oké; Így kezdtem. Most már mind a nyilatkozatok, mind a rögzített szalagok alapján egyértelmű, hogy a kezdetektől megkísérelted Miasszonyunkat, hogy hagyja jele jelenlétét, hogy az emberek hinni fognak és nem kételkednek téged.
Vicka: Igaz.
Janko: És a Madonna?
Vicka: Először, amikor ezt a jelet kértük, azonnal eltűnt, vagy imádkozni vagy énekelni kezdett.
Janko: Ez azt jelenti, hogy nem akart válaszolni?
Vicka: Igen, valahogy.
Janko: Mi van?
Vicka: Mi továbbra is zavarlak téged. És hamarosan bólintott a fejével, és megígérte, hogy nyomot hagy.
Janko: Soha nem ígértél szavakkal?
Vicka: Természetesen nem! Csak nem azonnal. Bizonyításokra volt szükség [azaz a látnokokat kipróbálták] és a türelemre. Úgy gondolod, hogy a Madonnával meg tudjuk csinálni, amit akarunk! Eh, apám ...
Janko: Véleménye szerint meddig tartott ahhoz, hogy Miasszonyunk megígérte, hogy nyomot hagy?
Vicka: Nem tudom. Nem mondhatom, hogy tudom, ha nem tudom.
Janko: De nagyjából?
Vicka: Körülbelül egy hónap múlva. Nem tudom; még több is lehet.
Janko: Igen, igen; még több. A jegyzetfüzetedben meg van írva, hogy 26. október 1981-án a madonna mosolyogva azt mondta, hogy lenyűgözött, mert már nem kérdezted tőle a jelet; de azt mondta, hogy biztosan el fog hagyni téged, és nem szabad félnie, mert teljesíti ígéretét.
Vicka: Oké, de azt hiszem, nem ez volt az első alkalom, hogy megígérte nekünk, hogy valóban hagyjuk a jelölésünket.
Janko: Megértem. Azonnal elmondta neked, mi ez?
Vicka: Nem, nem. Talán még két hónap telt el, mielőtt elmondta nekünk.
Janko: Beszélt veled együtt?
Vicka: Mindenki együtt, amennyire emlékszem.
Janko: Akkor azonnal megvilágosodott?
Vicka: Próbálj meg gondolkodni: akkor minden oldalról megtámadtak minket: újságok, rágalmazások, mindenféle provokáció ... És nem mondhattunk semmit.
Janko: Tudom; Emlékszem erre. De most mondj el valamit erről a jelről.
Vicka: Meg tudom mondani, de mindent tudsz, amit tudsz róla. Egyszer majdnem becsapott, de a Szűzanya nem engedte meg.
Janko: Hogyan csaltam meg téged?
Vicka: Semmi, felejtsd el. Tovább.
Janko: Kérem, mondjon el valamit a Jelről.
Vicka: Már mondtam, hogy mindent tudsz, amit tudsz.
Janko: Vicka, látom, hogy megbántottam téged. Hol marad a Szűzanya ez a jel?
Vicka: Podbrdóban, az első megjelenések helyszínén.
Janko: Hol lesz ez a jel? A mennyben vagy a földön?
Vicka: A földön.
Janko: Meg fog jelenni, hirtelen vagy lassan felmerül?
Vicka: Hirtelen.
Janko: Láthatja valaki?
Vicka: Igen, bárki idejön.
Janko: Ez a jel ideiglenes vagy állandó?
Vicka: Állandó.
Janko: Te egy kicsit válasz vagy, de ...
Vicka: Menj, ha még van valami kérdezésed.
Janko: Elpusztíthatja ezt a jelet?
Vicka: Senki sem tudja megsemmisíteni.
Janko: Mit gondol erről?
Vicka: Miasszonyunk mondta.
Janko: Pontosan tudja, mi lesz ez a jel?
Vicka: Pontosan.
Janko: Tudod azt is, mikor a Szűzanya nyilvánosságra hozza másoknak?
Vicka: Ezt is tudom.
Janko: Az összes többi látnok is tudja ezt?
Vicka: Nem tudom, de azt hiszem, még mindig nem tudjuk.
Janko: Maria azt mondta, hogy még nem tudja.
Vicka: Itt van, látod!
Janko: Mi lenne a kis Jakovkal? Nem akart válaszolni erre a kérdésre.
Vicka: Azt hiszem, tudja, de nem vagyok biztos benne.
Janko: Még nem kérdeztem tőled, hogy ez a jel különleges titok-e vagy sem.
Vicka: Igen, ez egy különleges titok. De ugyanakkor része a tíz titoknak.
Janko: Biztos vagy benne?
Vicka: Természetesen biztos vagyok benne!
Janko: Oké. De miért hagyja itt Szűzanya ezt a jelzést?
Vicka: Mutasd meg az embereknek, hogy itt vagytok köztünk.
Janko: Oké. Mondja el, ha hisz: megyek megnézni ezt a jelet?
Vicka: Menj tovább. Egyszer mondtam neked, régen. Egyelőre elég.
Janko: Vicka, szeretnék még egy dolgot kérdezni tőled, de te túl kemény és élénk vagy, ezért attól tartok.
Vicka: Ha félsz, hagyd békén.
Janko: Csak ezt újra!
Vicka: Nem tűnik olyan rossznak. Kérje.
Janko: Szóval ez rendben van. Szerinted mi történne veled bárkivel, ha felfedi a Jel titkait?
Vicka: Nem is gondolok erre, mert tudom, hogy ez nem történhet meg.
Janko: De ha egyszer az püspöki bizottság tagjai felkérték, és pontosan neked, írja le írásban egy ilyen Jelzést, hogyan lesz és mikor fog megtörténni, hogy az írás le legyen zárva és lepecsételt előtted, és mindaddig megmaradjon. amikor a jel megjelenik.
Vicka: Ez helyes.
Janko: De nem fogadtad el. Mivel? Ez számomra sem világos.
Vicka: Nem tudok segíteni. Apám, aki nem hisz ezen kívül, azt sem fogja elhinni. azután. De azt is mondom nektek: jaj azoknak, akik várni fogják a Jel megtérését! Úgy tűnik, hogy egyszer mondtam neked: sokan jönnek, előfordulhat, hogy meghajolnak a Jel előtt, de mindazonáltal mindazonáltal, amiben nem fognak elhinni. Légy boldog, hogy ne légy köztük.
Janko: Nagyon köszönöm az Úrnak. Ez minden, amit eddig elmondhatott nekem?
Vicka: Igen, most elég.
Janko: Oké. Köszönöm.