Vicka (Medjugorje): Miasszonyunk megjelent az egyház poggyászában

Jankó: Vicka, ha emlékszel, két-háromszor beszéltünk már arról, hogy Madonna megjelent a paplakban.
Vicka: Igen, beszéltünk róla.
Jankó: Nem igazán értünk egyet. Most mindent tisztázni akarunk?
Vicka: Igen, ha lehet.
Jankó: Oké. Először is próbálj meg emlékezni erre: jobban tudod nálam, hogy az elején nehézségeket okoztak számodra, nem engedték, hogy Podbrdóba menj, hogy találkozz a Szűzanyával.
Vicka: Én jobban tudom, mint te.
Jankó: Rendben. Szeretném, ha emlékezne arra a napra, amikor az első jelenések után, közvetlenül a jelenés időpontja előtt a rendőrség kijött, hogy megkeressen. Maria elmesélte, hogy őt az egyik nővére figyelmeztette, aki aztán titeket is figyelmeztetett, és azt mondta, bújjatok el valahol.
Vicka: Emlékszem; sietve összegyűltünk és elmenekültünk az országból.
Jankó: Miért szöktél meg? Talán nem tennének veled semmit.
Vicka: Tudod, édes apám, mit mondanak: aki egyszer megégett... Féltünk és elmenekültünk.
Jankó: Hová mentél?
Vicka: Nem tudtuk, hova menjünk. A templomba mentünk elbújni. Mezőkön és szőlőn keresztül jutottunk oda, hogy ne lássunk. A templomba jöttünk, de zárva volt.
Janko: Mi van?
Vicka: Gondoltuk: istenem, hova menjünk? Szerencsére volt egy szerzetes a templomban; imádkozott. Később elmesélte, hogy a templomban egy hangot hallott, ami ezt mondta neki: Menj és mentsd meg a fiúkat! Kinyitotta az ajtót és kiment. Azonnal körülvettük, mint a csajok, és megkértük, hogy bújjon el a templomba. (Józsó atya volt a plébános, aki addig ellenezte. Ettől kezdve kedvező lett).
Janko: Mi van vele?
Vicka: Elvitt minket a paplakba. Bevitt minket egy kis szobába, Fra 'Veselko szobájába, bezárt minket és kiment.
Janko: És te?
Vicka: Összeszedtünk egy kicsit. Aztán az a pap visszajött hozzánk két apácával. Azzal vigasztaltak minket, hogy ne féljünk.
Jankó: Szóval?
Vicka: Elkezdtünk imádkozni; néhány pillanattal később a Szűzanya közénk jött. Nagyon boldog volt. Imádkozott és énekelt velünk; azt mondta, hogy ne féljünk semmitől, és mindennek ellenállunk. Köszöntött minket és elment.
Jankó: Jobban érezted magad?
Vicka: Határozottan jobb. Még mindig aggódtunk; ha megtalálnának minket, mit tennének velünk?
Jankó: Szóval megjelent neked a Szűzanya?
Vicka: Már mondtam.
Jankó: És az emberek, szegény, mit csináltak?
Vicka: Mit tehetett? Az emberek is imádkoztak. Mindannyian aggódtak; azt mondták, hogy elvittek minket és börtönbe zártak. Mindent elmondtak; tudod milyenek az emberek, mindent kimondanak, ami a fejükben jár.
Jankó: A Szűzanya máskor is megjelent neked azon a helyen?
Vicka: Igen, többször is.
Jankó: Mikor értél haza?
Vicka: Amikor besötétedett, este 22 körül.
Jankó: Találkoztál valakivel az utcán? Az emberek vagy a rendőrség.
Vicka: Nincs. Nem úton tértünk vissza, hanem vidéken.
Jankó: Amikor hazajöttél, mit mondtak neked a szüleid?
Vicka: Tudod, hogy van ez; aggódtak. Aztán mindent elmondtunk.
Jankó: Oké. Hogy lehet, hogy egyszer makacsul kijelentette, hogy a Szűzanya soha nem jelent meg ott a paplakban, és soha nem is fog ott megjelenni?
Vicka: Ilyen vagyok: egy dologra gondolok, a többit elfelejtem. A Szűzanya egyszer azt mondta nekünk, hogy soha nem fog megjelenni egy bizonyos szobában. Egyszer elkezdtünk ott imádkozni, remélve, hogy eljön. Ehelyett semmit. Imádkoztunk, imádkoztunk, de nem jött el. Megint elkezdtünk imádkozni, de semmi. [A kémmikrofonokat elrejtették abban a szobában]. Így?
Vicka: Szóval elmentünk abba a szobába, ahol most megjelenik. Imádkozni kezdtünk...
Jankó: És a Madonna nem jött?
Vicka: Várj egy kicsit. Azonnal jött, amint elkezdtünk imádkozni.
Jankó: Mondott valamit?
Vicka: Elmondta, miért nem jött be abba a szobába, és hogy soha nem fog odajönni.
Jankó: Megkérdezted, hogy miért?
Vicka: Természetesen megkérdeztük!
Jankó: És ő?
Vicka: Elmondta az indokait. Mi mást kellett volna tennie?
Jankó: Tudjuk ezeket az okokat is?
Vicka: Ismered őket; Megmondtam. Szóval hagyjuk békén.
Jankó: Oké. A lényeg az, hogy megértsük egymást. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Szűzanya is megjelent a paplakban.
Vicka: Igen, mondtam, még ha ez nem is minden. 1982 elején többször megjelent a paplakban, mielőtt beköltözött a templomba. Időnként ebben az időszakban a refektóriumban is megjelent.
Jankó: Miért pont a refektóriumban?
Vicka: Tessék. Egyszer abban az időszakban velünk volt a GIas Koncila egyik szerkesztője. [A "La Voce del Concilio", amelyet Zágrábban nyomtatnak, a legelterjedtebb katolikus újság Jugoszláviában]. Ott beszélgettünk vele. A jelenés idején arra kért minket, hogy álljunk meg ott imádkozni.
Janko: És te?
Vicka: Elkezdtünk imádkozni, és eljött a Szűzanya.
Jankó: Mit csináltál akkor?
Vicka: Szokás szerint. Imádkoztunk, énekeltünk, kérdeztünk tőle néhány dolgot.
Jankó: És mit csinált a szerkesztő riporter?
Vicka: Nem tudom; Azt hiszem, imádkozott.
Janko: Így véget ért?
Vicka: Igen, arra az estére. De ugyanez megismétlődött még három estén keresztül.
Jankó: A Szűzanya mindig jött?
Vicka: Minden este. Egyszer a szerkesztő tesztelt minket.
Jankó: Miről volt szó, ha nem titok? Nincsenek titkok. Azt mondta, próbáljuk meg, ha csukott szemmel látjuk a Szűzanyát.
Janko: És te?
Vicka: Kipróbáltam, mert engem is érdekelt. Ugyanaz volt: ugyanúgy láttam a Madonnát.
Jankó: Örülök, hogy ez eszedbe jutott. Nagyon meg akartam kérdezni.
Vicka: Én is érek valamit...
Jankó: Köszönöm. Sok mindent tudsz. Tehát ezt is világossá tettük.