Vicka (Medjugorje): Leírom neked, hogy a Madonna miként készül

Jankó: Sokat beszéltünk már a Szűzanyáról, a jelenések első nyolc napjában. De még nem mondtál nekem semmit a kinézetéről.
Vicka: Még nem kérdeztél erről semmit.
Jankó: Ez igaz. De most arra kérlek, írd le nekem a Szűzanyát: hogyan láttad őt és milyen érzéseid voltak.
Vicka: Te már tudod! Annyiszor meséltem erről az elején.
Jankó: Igazad van Vicka. De szólj még egyszer, hogy itt is regisztrálva maradhasson.
Vicka: Oké, itt. A Madonna egy húsz év körüli csodálatos lányként mutatja be magát, hosszú ruhában, mindig fátyollal a fején. Kék szem, enyhén hullámos fekete haj; az ajkak és az arccsont enyhén kipirosodott, az arc megnyúlt.
Jankó: Mindig kék a szem?
Vicka: Mindig.
Jankó: Szereted a kék szemeket?
Vicka: Nem számít, de az övét nagyon szeretem.
Jankó: Honnan tudod, hogy fekete a haj és kicsit hullámos?
Vicka: Hogy ne tudd! Mindig látsz egy hajtincset a fátyol alatt.
Jankó: Nincs rajta más? Például néhány ékszer...
Vicka: Ó, igen! Feje körül tizenkét csillaggal ellátott korona van.
Jankó: Neki mindig tizenkettő van?
Vicka: De ki számolja őket! Nekem úgy tűnik, hogy ez mindig így van.
Jankó: Mi van a lábbal? Soha nem mondtad el, hogy néznek ki.
Vicka: Soha nem láttam lábat, mindig eltakarja a hosszú ruhája.
Jankó: Mindig mindig?
Vicka: Igen, mindig.
Jankó: És mikor jár?
Vicka: Az igazat megvallva soha nem sétál.
Jankó: Hogy csinálja, ha jön, ha egyik helyről a másikra költözik?
Vicka: Mondtam, hogy soha nem sétál. Ha költözni akar, csak cserélje le a helyét.
Jankó: Oké. Milyen magas lány?
Vicka: Középmagas, kicsit magasabb nálam. Talán olyan magas, mint most Ivanka.
Jankó: Tényleg szép, ahogy mondod?
Vicka: De mit akarsz, hogy a történetünk legyen! Azt mondjuk, hogy szép, de ez a szó nem mond semmit. Szükség. lásd, hogy megértsd, kedves atyám. Ez egy szépség, ami nincs itt lent. És valami, valami... nem is tudom, hogyan fejezzem ki!
Janko: Talán így ábrázolták az új szoborban, ami a medjugorjei templomban van?
Vicka: Ah, ah [nevetésben tör ki]. Hogyan ábrázolják a szoborban!
Jankó: Oké, Vicka. Amíg erről beszélünk, szeretnék még valamit kérdezni. Néha azt mondtad nekem, hogy a Szűzanya bizonyos alkalmakkor különlegesen öltözött.
Vicka: Igen, így van; főleg ami a színt illeti. Néha, nem gyakran, van egy arany ruhája. De a modell továbbra is ugyanaz.
Jankó: Miért öltözöl néha olyan fényesen?
Vicka: Nem tudom. Nem az én dolgom, hogy megkérdezzem őt.
Jankó: Talán valami ünnepélyes alkalommal történt?
Vicka: Valóban! Valami nagy ünnepség alkalmából történt.
Jankó: Emlékszel ezekre az alkalmakra?
Vicka: Emlékszem, hogy nem? Különösen lenyűgözött az egyik nyaralása, március vége felé.
Jankó: Talán az Angyali üdvözlet ünnepére?
Vicka: Nem tudom. Mesélt nekünk valamit erről az ünnepről, de nem emlékszem rá.
Jankó: Szóval nem világos számodra, hogy mit ünnepelnek azon a napon!
Vicka: Igen és nem. nem merészkednék.
Jankó: De, lányom, annak a pillanatnak az emlékéről van szó, amikor az angyal azt mondta a Szűzanyának, hogy foganni fog a Szentlélek hatására, és megszüli a világ Megváltóját.
Vicka: Valójában gondolkodtam ezen, de nem voltam benne biztos. Akkor a Szűzanyának joga volt így örülni!
Jankó: Ő is örült?
Vicka: Soha, még karácsonykor sem láttam őt ilyen boldognak. Szinte táncolt az örömtől.
Jankó: Oké, Vicka. Most térjünk át valami másra. Mindenekelőtt azért, mert ahogy mondod, a Madonna szépsége leírhatatlan.