Vicka (Medjugorje): Mondom el, milyen imákat javasolja a Szűzanya

Slavko atya: Mennyit kell tennie ahhoz, hogy elinduljon a megtérés és az üzenetekkel összhangban élj?

Vicka: Nem kell sok erőfeszítés. A legfontosabb az, hogy vágyakozzon a megtérésre. Ha akarod, eljön, és nem kell erőfeszítéseket tenni. Amíg továbbra is küzdünk, belső küzdelmeink vannak, ez azt jelenti, hogy nem vagyunk elhatározva, hogy megtesszük ezt a lépést; felesleges harcolni, ha nem vagy teljesen meggyőződve arról, hogy Istentől akarod kérni a megtérés kegyelmét. A megtérés kegyelem, és nem véletlenül jön létre, ha nem kívánatos. A megtérés egész életünk. Ma ki mondhatja: "Megtértem"? Senki. A megtérés útján kell járnunk. Akik azt mondják, hogy hazugságot váltottak, még nem is kezdték meg. Aki azt mondja, hogy meg akar térni, az már úton van a megtéréshez, és minden nap imádkozik érte.

Slavko atya: Hogyan lehet egyeztetni a mai élet ritmusát és sebességét a Szűz üzenetének alapelveivel?

Vicka: Ma sietve élünk, és lassítanunk kell. Ha továbbra is ilyen sebességgel élünk, akkor nem érünk el semmit. Ne gondold: "muszáj, muszáj". Ha van Isten akarata, akkor minden megtörténik. Mi vagyunk a probléma, mi vagyunk azok, akik megadjuk a tempót magunknak. Ha azt mondjuk, hogy „Tervezz!”, Akkor a világ is megváltozik. Mindez rajtunk múlik, nem Isten hibája, hanem a miénk. Ezt a sebességet szerettük volna, és úgy gondoltuk, hogy másképp nem lehet. Ily módon nem vagyunk szabadok és nem is azért, mert nem akarjuk. Ha szabad akar lenni, megtalálja a módját, hogy szabad legyen.

Slavko atya: Milyen imákat ajánl különösen a Békekirálynő?

Vicka: Különösen azt ajánlja, hogy imádkozzon a rózsafüzérben; ez az imádság a legkedvesebb neki, amely örömteli, fájdalmas és dicsőséges rejtélyeket is magában foglal. A szív szerint elmondott minden imának ugyanaz az értéke.

Slavko atya: A megjelenések kezdetétől kezdve a látnokok, számunkra normál hívők, kiváltságos helyzetben vannak. Számos titok tudatában van, látta a mennyet, a pokolot és a purgatóriumot. Vicka, milyen érzés élni az Isten Anyja által feltárt titkokkal?

Vicka: A madonna eddig a tíz lehetséges titok kilenc titkát fedte fel nekem. Ez számomra egyáltalán nem jelent terhet, mert amikor felfedte őket nekem, erőt adott nekem, hogy viszem őket. Úgy élek, mintha nem is tudtam volna róla.

Slavko atya: Tudja, mikor fogja felfedni neked a tizedik titkot?

Vicka: Nem tudom.

Slavko atya: Gondolsz-e titkokra? Nehezen tudja őket elhozni? Elnyomnak téged?

Vicka: Természetesen gondolkodok rajta, mert a jövő rejlik ezekben a rejtélyekben, ám ezek nem nyomnak el engem.

Slavko atya: Tudja, mikor fedik fel ezeket a titkokat az embereknek?

Vicka: Nem, nem tudom.

Slavko atya: A Szűz leírta életét. Meg tudsz valamit mondani róla? Mikor lesz ismert?

Vicka: A Szűz egész életét leírta nekem, születésétől a Nagyboldogasszonyig. Pillanatnyilag nem tudok erről mit mondani, mert nem engedik. A Szűzanya életének teljes leírását három füzet tartalmazza, amelyekben mindent leírtam, amit a Szűz mondott nekem. Néha írtam egy oldalt, néha kettőt, néha csak fél oldalt, attól függően, hogy mire emlékeztem.

Slavko atya: Mindennap állandóan ott tartózkodsz Podbrdóban a szülőhelyed előtt, és imádkozol és szeretettel, mosolyogva az ajkaidon beszélsz a zarándokokhoz. Ha nincs otthon, akkor meglátogatja a világ országait. Vicka, mi érdekli leginkább a zarándokokat a látnokokkal, tehát veled is való találkozás során?

Vicka: Minden téli reggelen kilenc körül kezdek dolgozni az emberekkel, nyáron pedig nyolc körül, mert így több emberrel tudok beszélni. Az emberek különböző problémákkal és különböző országokból érkeznek, és én igyekszem segíteni nekik, amennyire csak tudok. Igyekszem mindenkit meghallgatni és egy jó szót mondani nekik. Igyekszem mindenkinek időt találni, de néha valóban lehetetlen, és sajnálom, mert úgy gondolom, hogy többet is megtehettem volna. Az utóbbi időben azonban azt vettem észre, hogy az emberek egyre kevesebb kérdést tesznek fel. Például egyszer elmentem egy konferenciára, körülbelül ezer résztvevővel, és voltak amerikaiak, lengyelek, mind az öt buszban csehek és szlovákok, és így tovább; de az érdekes, hogy senki nem kérdezett tőlem semmit. Számukra elég volt, ha velük imádkoztam, és mondtam néhány szót, hogy boldogok legyenek.