Látogatás a Boldogságos Szűz Mária szent napján május 31-ig

A Boldogságos Szűz Mária látogatásának története

Ez egy meglehetősen késői ünnep, csak a 13. vagy a 14. századig nyúlik vissza. Az egész egyházban széles körben elterjedt, hogy imádkozzon az egységért. Az ünneplés jelenlegi dátumát 1969-ben határozták meg, annak érdekében, hogy kövessék az Úr Kihirdetését és megelőzzék Keresztelő Szent János születését.

Mint a legtöbb Mária ünnepe, szorosan kapcsolódik Jézushoz és az ő megmentő munkájához. A látogatói dráma (lásd Lukács 1: 39-45) látványos szereplői Mary és Erzsébet. Jézus és Keresztelő János azonban rejtett módon lopják el a show-t. Jézus arra készteti Jánosot, hogy örömmel ugráljon, a messiás üdvösség örömére. Erzsébet viszont tele van a Szentlélekkel, és dicséretes szavakat intézi Máriához, olyan szavakhoz, amelyek az évszázadok során visszhangzottak.

Hasznos megjegyezni, hogy erről a találkozóról nincs újságírói beszámolónk. Inkább Luke, aki az egyházért beszél, egy imádkozó költő jelenetét ábrázolja. Erzsébet Mária dicséretét, mint „az én uram anyját”, az Egyház első Mária iránti odaadásának tekinthetjük. Mint Mária iránti minden őszinte odaadás esetében, Erzsébet (az Egyház) szavai is először Istent dicsérik azért, amit Isten Máriával tett. Csak másodszor dicséri Máriát, hogy bízik Isten szavaiban.

Ezután jön a Magnificat (Lukács 1: 46-55). Itt Mária maga - az egyházhoz hasonlóan - minden nagyságát Istenhez vezeti.

Visszaverődés

A Mária litániában az egyik invokáció a "Szövetség bárkája". A régi szövetség ládájához hasonlóan Mária más emberek életébe juttatja Isten jelenlétét. Amikor Dávid a bárka előtt táncolt, Keresztelő János megugrik az örömtől. Míg a bárka Dávid fővárosába helyezésével segített Izrael 12 törzsének egyesítésében, addig Mária ereje az összes keresztény egyesítése a fiában. Időnként a Mária iránti odaadás okozhatott egy kis megosztottságot, de remélhetjük, hogy a valódi odaadás mindenkit Krisztushoz, tehát egymáshoz vezet.